A mostani alkalommal csak ketten, Bertivel beszélgettünk. Próbáltunk szemezgetni a sajtóból és mivel a legutóbbi beszélgetésünk óta a világ és Európa figyelme továbbra is a Krími-félszigetre összpontosul, ezért beszélgetésünket is ezzel folytattuk, majd röviden más témákat is érintettünk és végül egy sokrétű beszélgetés kerekedett belőle.
Ákos: Miket olvastál a múltkori beszélgetésünk óta?
Berti: Ami gondolatmenet nekem szemet szúrt az, hogy nagy valószínűséggel az oroszok krími balhéja az ottani nyersanyag lelőhelyek miatt van. És ennek kapcsán döbbenhetünk rá, hogy mennyire túlbonyolítjuk ezeket a dolgokat, holott ismét csak pénzről, meg a nyersanyagról szól.
Ákos: Én, amit ilyen fejtegetésként olvastam az, hogy vajon mekkora szerepet játszik az ideológiai felfogás ebben a konfliktusban, t.i. hogy a nyugattal szembeni eltérő gondolkodásmód miatt eszkalálódott a helyzet, mindez annak a sajnálatos viccnek a nyomán, hogy az ukránok oroszul mondhatják ki, hogy mi nem tetszik nekik, míg az oroszok oroszul kell, hogy csendben maradjanak. De ezzel, hogy csak ideológiai motiváció lenne Putin indoka a konfliktusra, ezzel nem értek egyet. Ez azt jelentené egyben, hogy Oroszország, akár csak a Közel-Kelet egyfajta „vallásháborút” vívna a Nyugat ellen. Ennél racionálisabbnak gondolom őket.
Berti: Igen, én is így vagyok ezzel. Tegyük hozzá, hogy mit néznek nyugatnak? A ’90-es évektől ugyanúgy beengedték a kapitalizmust. Az oroszok oda mehettek, utazhattak, ahova akartak, igazából ezt már akkor megfoghatták volna. Ez egyszerűen csak érdek. Az oroszok még mindig szeretnek a leghatalmasabbak lenni.
Ákos: Nekem olyan félelmem van, mintha ez egy utolsó erőpróba lenne valami nagyobb volumenű konfliktus előtt.
Berti: Én pozitívabban állok ehhez az egészhez, és bízom benne, hogy nem így van. Amúgy én Oroszországot nem érzem elég erősnek ehhez, csak hogyha megfelelő anyagi, katonai támogatást kap, de akitől meg kaphatna (Kína), az meg akkora gazdasági összefonódásban van Európával, meg Amerikával, hogy amiatt nem fogja ezt megtenni, így meg a kör bezárul. Ami a nagyon veszélyes pontja ennek az egésznek, az Európa nyersanyag függősége Oroszország irányába.
Berti: Ami gondolatmenet nekem szemet szúrt az, hogy nagy valószínűséggel az oroszok krími balhéja az ottani nyersanyag lelőhelyek miatt van. És ennek kapcsán döbbenhetünk rá, hogy mennyire túlbonyolítjuk ezeket a dolgokat, holott ismét csak pénzről, meg a nyersanyagról szól.
Ákos: Én, amit ilyen fejtegetésként olvastam az, hogy vajon mekkora szerepet játszik az ideológiai felfogás ebben a konfliktusban, t.i. hogy a nyugattal szembeni eltérő gondolkodásmód miatt eszkalálódott a helyzet, mindez annak a sajnálatos viccnek a nyomán, hogy az ukránok oroszul mondhatják ki, hogy mi nem tetszik nekik, míg az oroszok oroszul kell, hogy csendben maradjanak. De ezzel, hogy csak ideológiai motiváció lenne Putin indoka a konfliktusra, ezzel nem értek egyet. Ez azt jelentené egyben, hogy Oroszország, akár csak a Közel-Kelet egyfajta „vallásháborút” vívna a Nyugat ellen. Ennél racionálisabbnak gondolom őket.
Berti: Igen, én is így vagyok ezzel. Tegyük hozzá, hogy mit néznek nyugatnak? A ’90-es évektől ugyanúgy beengedték a kapitalizmust. Az oroszok oda mehettek, utazhattak, ahova akartak, igazából ezt már akkor megfoghatták volna. Ez egyszerűen csak érdek. Az oroszok még mindig szeretnek a leghatalmasabbak lenni.
Ákos: Nekem olyan félelmem van, mintha ez egy utolsó erőpróba lenne valami nagyobb volumenű konfliktus előtt.
Berti: Én pozitívabban állok ehhez az egészhez, és bízom benne, hogy nem így van. Amúgy én Oroszországot nem érzem elég erősnek ehhez, csak hogyha megfelelő anyagi, katonai támogatást kap, de akitől meg kaphatna (Kína), az meg akkora gazdasági összefonódásban van Európával, meg Amerikával, hogy amiatt nem fogja ezt megtenni, így meg a kör bezárul. Ami a nagyon veszélyes pontja ennek az egésznek, az Európa nyersanyag függősége Oroszország irányába.
Ákos: Igen, és pont ezért meg van az esély, hogy ez a folyamat felgyorsítja az Egyesült Államokkal folytatott szabadkereskedelmi tárgyalásokat, hiszen a kieső forrásokat a bőséges amerikai palagáz-készletekből lehetne pótolni.
Berti: Nem tudom, hogy ez mennyire lenne jó nekünk, ha ennyire liberalizálnák a kereskedelmet.
Ákos: Hát ugye egyelőre nincs más választás. És ugyan ez már nagyon összeesküvés-elmélet ízű lenne, de a Snowden-botrány miatt az utóbbi időben leálltak a tárgyalások az USA és az EU közt, ami most az események hatására megváltozhat.
Berti: Igen, mindennek vannak pozitív következményei; egy kissé más területre barangolva... ha az Európai Unió monetáris politikáját nézzük, akkor látjuk, hogy a gazdasági válság hatására elkezdett kialakulni egy föderális irányba mutató együttműködés. Jött egy probléma, amire kellett egy egységes válasz, és a tagállamok elkezdtek együtt keresni egy megoldást. És nem akarok messzire kalandozni, de ez is bizonyítja azt, hogy a piac egyedül nem képes tartani a gyeplőt, és igenis szükség van az állam „láthatatlan kezére”, hogy kordában tartsa a dolgokat. Megint ugorva egy nagyot, csak mert eszembe jutott egy megdöbbentő adat, amit a napokban olvastam; hogy az európai mértékkel mért jómódúak körébe tartozók száma Magyarországon az elmúlt 7 évben 30%-kal nőtt, mindezt úgy, hogy a középréteg alsó része továbbra is leszakad. Tehát van a magyar társadalomnak egy elég nagy hányada, aki olyan jól él, mint a nyugat-európaiak nagy része, miközben a leszakadó társadalmi rétegek egyre távolabb kerülnek tőlük.
Ákos: És a még félelmetesebb ebben, hogy ezek mögött a vagyonok mögött nincsen tényleges pénz, érték. Nincs kézzel fogható tartalom, hiszen az egész egy virtuális rendszerben számon tartott vagyon.
Berti: És ez mekkora felelősséget hárít a bankokra. De persze kérdés, hogy mi az érték, mi adja ennek az egésznek az értékét, hiszen azt is emberek alkotják meg, hogy minek mi az értéke. Épp ezért ez egy nagyon ingatag talaj. Egyszerre nagyon egyszerűnek tűnik az egész és mégis nagyon bonyolult.
Ákos: És minden erre épül.
Berti: Visszatérve a virtuális számlákra: ha veszek egy cipőt bankkártyával vagy készpénzben, akkor egyszerűen nem tudom, hogy mi a jobb. Ha kártyával fizetek nincsen meg az a lélektani „hátrány”, ami egy készpénzes fizetés esetén. Nem tudom, hogy így könnyebben elköltöm-e ugyanazt a pénzt, mintha papírban adnám oda?
Ákos: És nem érzed az egésznek az értékét, mert nagyon hülyén leegyszerüsítve, nem tőled vesznek el valamit, egy darab papírt, de még te kapsz a fizetésért egy sms-t. Nincs meg a materiális érzés az egészben.
.....
Aztán szemezgettünk egy-két akkor friss hírből, elsőként a Koszóvónak, illetve Moldáviának oroszok által lakott területeinek Oroszországhoz való csatlakozási szándékáról.
Ákos: Ami bennem azért elég erős cáfolatként felmerül az újabb csatlakozási hullámok esetén, nem is Koszovó, de a balti államok kapcsán, hiszen ugye ők is szóba kerültek... azért az EU tagok esetén vajmi kevés esélyt látok rá, hogy egy ilyen forgatókönyvtől kellene félnünk. Úgy gondolom, hogy az EU-n belüli életszínvonal még messze meghaladja azt, amit észtek vagy lettek Oroszországban remélhetnének. Az említett szláv népek, nemzetek esetén pedig nem tudom, hogy mennyire kéne attól félni, hogy szövetségeseket veszít Európa? Én úgy gondolom inkább, hogy legalább tisztázódna a helyzet, hogy ki melyik irányba törekszik és mindenki nyílt lapokkal játszana.
Berti: Nem tudom, hogy ez mennyire lenne jó nekünk, ha ennyire liberalizálnák a kereskedelmet.
Ákos: Hát ugye egyelőre nincs más választás. És ugyan ez már nagyon összeesküvés-elmélet ízű lenne, de a Snowden-botrány miatt az utóbbi időben leálltak a tárgyalások az USA és az EU közt, ami most az események hatására megváltozhat.
Berti: Igen, mindennek vannak pozitív következményei; egy kissé más területre barangolva... ha az Európai Unió monetáris politikáját nézzük, akkor látjuk, hogy a gazdasági válság hatására elkezdett kialakulni egy föderális irányba mutató együttműködés. Jött egy probléma, amire kellett egy egységes válasz, és a tagállamok elkezdtek együtt keresni egy megoldást. És nem akarok messzire kalandozni, de ez is bizonyítja azt, hogy a piac egyedül nem képes tartani a gyeplőt, és igenis szükség van az állam „láthatatlan kezére”, hogy kordában tartsa a dolgokat. Megint ugorva egy nagyot, csak mert eszembe jutott egy megdöbbentő adat, amit a napokban olvastam; hogy az európai mértékkel mért jómódúak körébe tartozók száma Magyarországon az elmúlt 7 évben 30%-kal nőtt, mindezt úgy, hogy a középréteg alsó része továbbra is leszakad. Tehát van a magyar társadalomnak egy elég nagy hányada, aki olyan jól él, mint a nyugat-európaiak nagy része, miközben a leszakadó társadalmi rétegek egyre távolabb kerülnek tőlük.
Ákos: És a még félelmetesebb ebben, hogy ezek mögött a vagyonok mögött nincsen tényleges pénz, érték. Nincs kézzel fogható tartalom, hiszen az egész egy virtuális rendszerben számon tartott vagyon.
Berti: És ez mekkora felelősséget hárít a bankokra. De persze kérdés, hogy mi az érték, mi adja ennek az egésznek az értékét, hiszen azt is emberek alkotják meg, hogy minek mi az értéke. Épp ezért ez egy nagyon ingatag talaj. Egyszerre nagyon egyszerűnek tűnik az egész és mégis nagyon bonyolult.
Ákos: És minden erre épül.
Berti: Visszatérve a virtuális számlákra: ha veszek egy cipőt bankkártyával vagy készpénzben, akkor egyszerűen nem tudom, hogy mi a jobb. Ha kártyával fizetek nincsen meg az a lélektani „hátrány”, ami egy készpénzes fizetés esetén. Nem tudom, hogy így könnyebben elköltöm-e ugyanazt a pénzt, mintha papírban adnám oda?
Ákos: És nem érzed az egésznek az értékét, mert nagyon hülyén leegyszerüsítve, nem tőled vesznek el valamit, egy darab papírt, de még te kapsz a fizetésért egy sms-t. Nincs meg a materiális érzés az egészben.
.....
Aztán szemezgettünk egy-két akkor friss hírből, elsőként a Koszóvónak, illetve Moldáviának oroszok által lakott területeinek Oroszországhoz való csatlakozási szándékáról.
Ákos: Ami bennem azért elég erős cáfolatként felmerül az újabb csatlakozási hullámok esetén, nem is Koszovó, de a balti államok kapcsán, hiszen ugye ők is szóba kerültek... azért az EU tagok esetén vajmi kevés esélyt látok rá, hogy egy ilyen forgatókönyvtől kellene félnünk. Úgy gondolom, hogy az EU-n belüli életszínvonal még messze meghaladja azt, amit észtek vagy lettek Oroszországban remélhetnének. Az említett szláv népek, nemzetek esetén pedig nem tudom, hogy mennyire kéne attól félni, hogy szövetségeseket veszít Európa? Én úgy gondolom inkább, hogy legalább tisztázódna a helyzet, hogy ki melyik irányba törekszik és mindenki nyílt lapokkal játszana.
Berti: Ami nekem az oroszok „önrendelkezés kártyájában”, amit a krími válságban kijátszanak, furcsa az az, hogy vajon eddig a félszigeten élő rengeteg orosznak miért nem volt ekkora igénye arra, hogy hazájukhoz csatlakozzanak. Az embereknek katonai rásegítés kellett ahhoz, hogy tudják, hogy hol szeretnének élni?!
.....
Aztán áttértünk az európai bankszanálási rendszer megbeszélésére:
Hosszas alkudozás után megállapodott a Tanács és az Európai Parlament az egységes bankszanálási mechanizmusról, ami megnyitja az utat a kormányközi megállapodás véglegesítése előtt. Az egységes bankszanálási alap 8 év alatt jön létre, és a tagállami alkotórészek 60 százalékát már az első két évben közösségiesítik.
A kompromisszum mindenki számára eladhatónak tűnik. A Tanácsnak, és főleg a tanácsi álláspontot leginkább meghatározó német kormánynak azért, mert a végleges architektúra nem borítja fel az eddigi egyensúlyt és kezeli a német félelmeket. Az Európai Parlament számára pedig azért, mert bár sok kérdésben engedményre kényszerült, több pontban is érvényesíteni tudta szempontjait, így a bankszanálásban a tagállami politikai befolyás visszaszorítását, a bankszanálás hatékonyságának javítását, továbbá annak biztosítását, hogy az egységes bankszanálási alap már az első években elegendő tűzerővel rendelkezzen.
Ákos: Ami nekem ebben nagyon örömtelinek tűnik, hogy akkor mégis kialakulóban van egy olyan Európai Parlament, ahol vannak európai érdekek?
Berti: Nekem ami furcsának és nagyon problémásnak tűnik ebből a költői kérdésből fakadóan, hogy a kohéziós politika, ami az EU-s GDP 1%-nak újraelosztásáról szól, ott az az elsődleges tagállami érdek, hogy mindenki saját magának nagyobb szeletet szakítson a redisztribúció során. De hol jelenik meg ebben az európai érdek? Hogy valamit közösen csináljunk, közösen fejlődjünk? Nekem ezzel ez a bajom, hogy van egy közösségi újraelosztás, amit visszaosztunk ugyanúgy az tagállamoknak.
Ákos: Ugye ennek kiküszöbölését céloznák a makroregionális fejlesztési stratégiák, de hát ezek a kisebbik részét képzik a kohéziós politikának, és a nagyobbat az, hogy a tagállamok végső soron uniós pénzből hazai gazdaságot fejlesszenek, melynek persze aztán hosszú és sokszorosan közvetett módon majd az EU is nyertese lesz.
A megállapodás értelmében a tanácsi álláspontban rögzített 10 éves átmeneti időszak helyett nyolc évre rövidül le az az idő, amelynek során fokozatosan létrejön körülbelül 55 milliárd tőkével az európai szintű egységes bankszanálási alap.
Ezt ugyan nem tudjuk mire lesz elég…
A képviselők nem csak az átmeneti időből faragtak le, de azt is elérték, hogy a Tanács által kívántnál gyorsabban sor kerüljön az egyes nemzeti alkotórészek „közösségiesítésére”.
Eredetileg az első években csak minimális lehetőség lett volna arra, hogy egy adott ország bankjának rendezett felszámolásához vagy szerkezetátalakításához egy másik ország bankszanálási célra elkülönített forrásait is felhasználhassák. A mostani megállapodás értelmében ugyanakkor az első évben 40 százalékos, a második évben pedig további 20 százalékos, tehát együttesen 60 százalékos lesz a közös felelősségmegosztás. A fennmaradó 40 százalékos tagállami rész a hátralevő 6 évben kerül majd fokozatosan át európai szintre, amíg tehát létrejön az egységes bankszanálási alap.
Ákos: Ami miatt nekem ez pozitívum, hogy ez a rendszer is abba az irányba hat, hogy kialakuljon egy közös felelősségtudat a tagállamok között.
Az EP azért ragaszkodott a közösségiesítés előrehozatalához, hogy a szanálási alap már az első években megfelelő tűzerővel rendelkezzen, amikor még csak kevés összeg gyűlik össze a bankok befizetéseiből. A képviselők lényegében csak ennek fejében voltak hajlandók előrelépni a dossziéban és félretenni egyébként nagyon komoly fenntartásaikat a kormányközi megállapodással szemben, ami az egységes alap felállásáig a tagállami alkotórészeknek a „közöshöz” való hozzájárulásának szabályait rögzíti majd.
Az alku része, hogy az egységes bankszanálási alap szükség esetén kölcsönöket vehet majd fel a piacon, ami azért fontos, mert néhány évig nem áll majd pénzügyi védőháló az alap mögött.
Az egységes bankszanálási alap ugyanakkor csak az utolsó eszköz lesz a sorban, és az is könnyen elképzelhető, hogy egyáltalán nem, vagy csak kivételes esetben lesz szükség erre a „biztosítási formára”. A bankoknak dobott mentőövek kora ugyanis lejárt, és egy másik jogszabály értelmében mostantól első körben a bankok részvényeseinek és hitelezőinek kell majd belső feltőkésítés révén gondoskodniuk a forrásokról, ha egy hitelintézet komoly pénzügyi zavarokkal szembesül. Ráadásul az Európai Központi Bank módszeresen átvilágítja a bankokat, mielőtt 2014 novemberétől elkezdeni felügyelni őket, így elvileg a bankrendszer tiszta lappal indulhat.
Számos más intézkedés, például a tőkekövetelmények szigorítása is abba az irányba hat, hogy a bankok megmentése a jövőben olyan ritka legyen, mint a fehér holló.
Berti: Nekem ez tetszik, és egyértelműen a gazdasági válság pozitív hozadékának tekintem.
.....
Aztán áttértünk az európai bankszanálási rendszer megbeszélésére:
Hosszas alkudozás után megállapodott a Tanács és az Európai Parlament az egységes bankszanálási mechanizmusról, ami megnyitja az utat a kormányközi megállapodás véglegesítése előtt. Az egységes bankszanálási alap 8 év alatt jön létre, és a tagállami alkotórészek 60 százalékát már az első két évben közösségiesítik.
A kompromisszum mindenki számára eladhatónak tűnik. A Tanácsnak, és főleg a tanácsi álláspontot leginkább meghatározó német kormánynak azért, mert a végleges architektúra nem borítja fel az eddigi egyensúlyt és kezeli a német félelmeket. Az Európai Parlament számára pedig azért, mert bár sok kérdésben engedményre kényszerült, több pontban is érvényesíteni tudta szempontjait, így a bankszanálásban a tagállami politikai befolyás visszaszorítását, a bankszanálás hatékonyságának javítását, továbbá annak biztosítását, hogy az egységes bankszanálási alap már az első években elegendő tűzerővel rendelkezzen.
Ákos: Ami nekem ebben nagyon örömtelinek tűnik, hogy akkor mégis kialakulóban van egy olyan Európai Parlament, ahol vannak európai érdekek?
Berti: Nekem ami furcsának és nagyon problémásnak tűnik ebből a költői kérdésből fakadóan, hogy a kohéziós politika, ami az EU-s GDP 1%-nak újraelosztásáról szól, ott az az elsődleges tagállami érdek, hogy mindenki saját magának nagyobb szeletet szakítson a redisztribúció során. De hol jelenik meg ebben az európai érdek? Hogy valamit közösen csináljunk, közösen fejlődjünk? Nekem ezzel ez a bajom, hogy van egy közösségi újraelosztás, amit visszaosztunk ugyanúgy az tagállamoknak.
Ákos: Ugye ennek kiküszöbölését céloznák a makroregionális fejlesztési stratégiák, de hát ezek a kisebbik részét képzik a kohéziós politikának, és a nagyobbat az, hogy a tagállamok végső soron uniós pénzből hazai gazdaságot fejlesszenek, melynek persze aztán hosszú és sokszorosan közvetett módon majd az EU is nyertese lesz.
A megállapodás értelmében a tanácsi álláspontban rögzített 10 éves átmeneti időszak helyett nyolc évre rövidül le az az idő, amelynek során fokozatosan létrejön körülbelül 55 milliárd tőkével az európai szintű egységes bankszanálási alap.
Ezt ugyan nem tudjuk mire lesz elég…
A képviselők nem csak az átmeneti időből faragtak le, de azt is elérték, hogy a Tanács által kívántnál gyorsabban sor kerüljön az egyes nemzeti alkotórészek „közösségiesítésére”.
Eredetileg az első években csak minimális lehetőség lett volna arra, hogy egy adott ország bankjának rendezett felszámolásához vagy szerkezetátalakításához egy másik ország bankszanálási célra elkülönített forrásait is felhasználhassák. A mostani megállapodás értelmében ugyanakkor az első évben 40 százalékos, a második évben pedig további 20 százalékos, tehát együttesen 60 százalékos lesz a közös felelősségmegosztás. A fennmaradó 40 százalékos tagállami rész a hátralevő 6 évben kerül majd fokozatosan át európai szintre, amíg tehát létrejön az egységes bankszanálási alap.
Ákos: Ami miatt nekem ez pozitívum, hogy ez a rendszer is abba az irányba hat, hogy kialakuljon egy közös felelősségtudat a tagállamok között.
Az EP azért ragaszkodott a közösségiesítés előrehozatalához, hogy a szanálási alap már az első években megfelelő tűzerővel rendelkezzen, amikor még csak kevés összeg gyűlik össze a bankok befizetéseiből. A képviselők lényegében csak ennek fejében voltak hajlandók előrelépni a dossziéban és félretenni egyébként nagyon komoly fenntartásaikat a kormányközi megállapodással szemben, ami az egységes alap felállásáig a tagállami alkotórészeknek a „közöshöz” való hozzájárulásának szabályait rögzíti majd.
Az alku része, hogy az egységes bankszanálási alap szükség esetén kölcsönöket vehet majd fel a piacon, ami azért fontos, mert néhány évig nem áll majd pénzügyi védőháló az alap mögött.
Az egységes bankszanálási alap ugyanakkor csak az utolsó eszköz lesz a sorban, és az is könnyen elképzelhető, hogy egyáltalán nem, vagy csak kivételes esetben lesz szükség erre a „biztosítási formára”. A bankoknak dobott mentőövek kora ugyanis lejárt, és egy másik jogszabály értelmében mostantól első körben a bankok részvényeseinek és hitelezőinek kell majd belső feltőkésítés révén gondoskodniuk a forrásokról, ha egy hitelintézet komoly pénzügyi zavarokkal szembesül. Ráadásul az Európai Központi Bank módszeresen átvilágítja a bankokat, mielőtt 2014 novemberétől elkezdeni felügyelni őket, így elvileg a bankrendszer tiszta lappal indulhat.
Számos más intézkedés, például a tőkekövetelmények szigorítása is abba az irányba hat, hogy a bankok megmentése a jövőben olyan ritka legyen, mint a fehér holló.
Berti: Nekem ez tetszik, és egyértelműen a gazdasági válság pozitív hozadékának tekintem.
Ákos: És ha valami párhuzamot akarunk vonni a krími konfliktussal, akkor talán ez utóbbi rávilágít arra, hogy milyen nagymértékű együttműködésre van szükség a tagállamok között ahhoz, hogy Európa hallatni tudja a hangját globális szinten vagy, hogy egyáltalán fennmaradjon… És így talán pár éven belül itt is történhetnének pozitív fordulatok. Másik következménye ennek a konfliktusnak – legalábbis ahogy én látom – az, hogy végre eldöntheti a mélyítés-bővítés vitát, mivel fény derült arra, hogy mostantól kezdve olyan potenciális csatlakozó országok vannak soron, akiknek integrációja nagyobb költségekkel jár, mint amekkora előnyöket jelent. Gondolhatunk itt aktuálisan Ukrajnára vagy a régóta húzódó török kérdésre. És egy hosszan elnyúló csatlakozási folyamat és integrációs válság az ő érdeküket sem szolgálná.
….
Az interjú 2014.03.20-án készült. Az idézett cikk megtalálható a BruxInfo oldalán:
http://bruxinfo.hu/cikk/20140320-elobb-lesz-tenyleges-europai-bankszanalas.html
….
Az interjú 2014.03.20-án készült. Az idézett cikk megtalálható a BruxInfo oldalán:
http://bruxinfo.hu/cikk/20140320-elobb-lesz-tenyleges-europai-bankszanalas.html