Igazán jókat beszélgetni komoly témákról egy sör mellett lehet. Így gondoljuk ezt mi is, épp ezért indítunk egy rovatot ahol csapatunk elnökségi tagjai vitatnak meg az Európai Uniót aktuálisan érintő kérdéseket, problémákat. Ebben a rovatban nem lesznek lábjegyzetek, talán sok helyen pontatlanul fogamazunk, de egy baráti beszélgetés alkalmával ez így is van rendjén. Ennek ellenére sok mindenre próbálunk rávilágítani és választ keresni. Reméljük ezzel is sikerül közelebb hozni Hozzátok, Önökhöz ezeket a témákat. Kellemes olvasást kívánunk!
Három barát a krími válság kapcsán...
Három barát a krími válság kapcsán...
Ákos: Én azon gondolkoztam a krími válság kapcsán, amit eddig nem láttam viszont a nemzetközi sajtóban, hogy párhuzamot vontak volna a mostani és az anno 1853-ban a Krími-félszigeten hasonló háborús probléma között…
Berti: …igen itt igazán azt kell figyelembe venni, hogy rengeteg náció él azon a területen, oroszok, ukránok, tatárok, akik földrajzilag elzárva éltek sokáig. Az oroszoknak ez mindig is egy fontos katonai támaszpont volt, amit próbáltak magukhoz édesgetni.
Aztán ugorva a mai helyzetre nekem tisztázatlan az, hogy mi is okozhatta a jelenlegi konfliktust. Egyrészt következhet a nyersanyagok árából, másrészt Ukrajna Európa felé való közeledéséből, aminek egyik oka lehet, hogy az oroszokkal nem volt gördülékeny és hatékony a diskurzus az utóbbi időben. A másik részről azonban nyersanyagok tekintetében az oroszok jelentős kedvezményeket biztosítottak az ukránok számára..
Peti: Amíg el nem zárták a csapokat…
Berti: …igen itt igazán azt kell figyelembe venni, hogy rengeteg náció él azon a területen, oroszok, ukránok, tatárok, akik földrajzilag elzárva éltek sokáig. Az oroszoknak ez mindig is egy fontos katonai támaszpont volt, amit próbáltak magukhoz édesgetni.
Aztán ugorva a mai helyzetre nekem tisztázatlan az, hogy mi is okozhatta a jelenlegi konfliktust. Egyrészt következhet a nyersanyagok árából, másrészt Ukrajna Európa felé való közeledéséből, aminek egyik oka lehet, hogy az oroszokkal nem volt gördülékeny és hatékony a diskurzus az utóbbi időben. A másik részről azonban nyersanyagok tekintetében az oroszok jelentős kedvezményeket biztosítottak az ukránok számára..
Peti: Amíg el nem zárták a csapokat…
Berti: Az utóbbi időszakra gondolok… aztán Janukovics hihetetlen diplomáciai érzékkel elhintette Európa felé, hogy szeretne csatlakozni, és amikor ezt hitelesíteni lehetett volna szépen visszatáncolt. Viszont a másik részről ekkor már Oroszország sem adta meg azokat a kedvezményeket, amit eddig, és Kijevben igazából az vezetett a lázongásokhoz, hogyha Oroszországtól semmilyen kedvezményeket nem kapnak, akkor miért kéne kitáncolni egy Európai kapcsolatból. De itt nagyon sok nekem is a ködös folt… és ami ilyenkor politikai lázongásokhoz vezet, az itt is jelen volt, tudniillik egy „balhé” jelleggel indult tüntetés, mely később politikai érdekeket is magára vállalt, és végül ellenzéki irányítással formát öltött…
Ákos: Hát ugye most már azt se lehet tudni, hogy kinek az irányításával…
Berti: Hát nem. De igazából ezen problémák felvázolásával, amikre az ellenzék rámutatott, hogy mit és hogyan lehetne csinálni, hogy minek mi a miértje, ez az ellenzék irányítása alatt állt. Ők tudták tűzben tartani azokat a tömegeket, akik kimentek az utcára, mert ők adtak értelmet annak, hogy az emberek miért is vannak ott.
Ákos: Hát ugye most már azt se lehet tudni, hogy kinek az irányításával…
Berti: Hát nem. De igazából ezen problémák felvázolásával, amikre az ellenzék rámutatott, hogy mit és hogyan lehetne csinálni, hogy minek mi a miértje, ez az ellenzék irányítása alatt állt. Ők tudták tűzben tartani azokat a tömegeket, akik kimentek az utcára, mert ők adtak értelmet annak, hogy az emberek miért is vannak ott.
Ákos: De a kérdés itt most valójában az, hogy az oroszoknak miért éri meg jobban ez a beavatkozás és az ezzel járó következmények felvállalása, mint a beavatkozás elmaradása. Hiszen egy racionális döntés ezt feltételezi és Putyin azért mégiscsak elég racionális embernek mondható. Miért éri meg neki jobban ezt felvállalni? Valami nagyon motiválónak kell lenni ami miatt azt mondta, hogy történjen beavatkozás, hiszen ha valaki, aki pont ő nem annyira vak, hogy azt gondolta volna, hogy a nemzetközi társadalom efölött szemet huny. És valamiért mégis megtette. Ezt nem lehet tudni, hogy miért..? Én az első napokban azt gondoltam, hogy ez valójában csak erőfitoktatás azért, hogy kizsarolja egy újabb oroszbarát kormány létrejöttét Ukrajnába.
Berti: Hát igazából oroszbarát kormány volt eddig is és ha visszatekintek az időben; Ukrajnában mindig is oroszbarát kormány volt. Ukrajna olyannyira függ Oroszországtól, hogy nem is lehet mást elképzelni. Épp ezért furcsa is, ami miatt nem értem az oroszok felfogását, hogy a helyükben arra játszottam volna, hogy egy megfigyelő státuszban maradva kívülről befolyásolom az eseményeket, nem szólok bele közvetlenül Ukrajna belügyeibe, mivel a forradalmi események úgyis abba az irányba viszik a dolgokat, hogy valamilyen szinten megerősödik a nemzeti identitásérzet, ami elvezet a krími kiváláshoz. Szépen kivártam volna Putyin helyében és azt mondom, hogy a forradalmi hangulat lecsengése után egy önálló, autonóm Krími parlament jöhetne létre.
Ákos: Igazából most ezt a kivárást csinálja Putyin, hiszen ők nem vallják be, hogy azok, akik a Krím-félszigeten vannak orosz katonák lennének; ami ugyan nyilvánvalóan világos az egész világ számára. De egy annyira primitív lépéssel sakkban tartja az egész nemzetközi közösséget, amit elképzelni nem tudnál, mégpedig hogy leveszi az orosz felségjelzést a katonák egyenruhájáról. Így hogy tudod bebizonyítani, hogy ezek orosz katonák? És ő pedig mit mondott? Hogyha az oroszok élete a Krím-félszigeten veszélybe kerül, akkor ő közbe fog lépni és megvédi őket. Most mi a helyzet? Nem tudjuk, hogy a Krímben tartózkodó haderő kihez tartozik – legalábbis ha hagyatkozunk az ő állítására. Ha ezzel a haderővel szemben a NATO, vagy bármelyik G7 állam fellép, akkor már a krími orosz lakosság kerül veszélybe, és jöhet Putyin, hogy ő már pedig megmondta: ha az én orosz embereimet bántjátok akkor én jövök és megvédem őket. Ezzel „legitimálja” a beavatkozását.
Berti: Nem értem, hogy miért kell neki jobban Krím, mint eddig? Hiszen orosz kézben volt.
Ákos: Igen, és hát a nagy kérdés, hogy meddig akar elmenni? Én hallottam, olyan érveket is, hogy ez az egész folyamat az orosz oligarchák nyomására történik, mivel az olaj folyamatosan csökkenő világpiaci ára miatt, nem tudják kielégíteni profitéhségüket és Putyin ezzel a konfliktussal próbálja meg újra felstrófolni az árakat.
Berti: Ha most a gazdaságot nézzük, akkor ez a rubelre is szörnyű hatással volt. Hiszen csak a rubel felértékelésével tudták elkerülni, hogy Oroszország ne kerüljön nagyon nagy bajba.
Ákos: Igen éppen ez a nagyon ijesztő dolog az egészben; amit közhelyként nagyon sokszor szoktak elmondanak; egyrészt, hogy a történelem ismétli önmagát, másrészt, hogy a gazdasági fellendüléshez háborúra van szükség! És most a gazdaság megint (…) az alatt a bizonyos alatt van. És nem akar kikerülni a ebből a helyzetből, hiába a nagyszerű „0,001%-os” növekedési mutatók, hatalmas robbanás nincs. Tehát megint – csúnyán szólva – itt az ideje egy háborúnak. A Közel-Kelet korábban „nem váltotta be az ehhez fűzött reményeket”.
Én az első napokban számolgattam már azzal a forgatókönyvvel, ami most beigazolódni látszik, hogy Oroszország az Eu-t nagyon egyszerűen egy csap elzárásával ki tudja iktatni a játékból, onnantól kezdve pedig csak az USA marad, ha egyáltalán „játszani” szeretne, és Oroszország mellé besorakozhat Kína. Kína az egyetlen ország aki Észak-Koreával fenntart valamilyen kapcsolatot, és hát híres az orosz-iráni barátság is… innentől meg csak tovább kell gondolni, hogy egymaga Oroszország talán nem nyom sokat a latban, de ha ezeket az országokat is figyelembe vesszük, akkor mindjárt máshogy áll a mérleg. És kérdés, hogy ezt meg akarja e lépni Putyin?
Berti: Más kérdés nekem az EU viszonya a helyzethez. Szerintem megint szörnyen inkompetens módon viselkedik, és nem tud megoldást nyújtani semmire sem. És ez megint felveti a kérdést, hogy ez az EU, jelenlegi formájában, úgy ahogy működik mire lehet jó? Hiszen persze figyelembe kell venni azt, hogy Európa rendkívüli mértékben függ az orosz energiaimporttól, de örültem volna, hogyha elhangzik egy egységes uniós álláspont, egy szilárd meggyőződés, amire lehet támaszkodni.
Ákos: De én azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül baj! Mert pont az, hogy az unió ilyen helyzetekben tud egyfajta közvetítő szerepet nyújtani. Mert gondolj bele, hogyha újra kétpólusúvá válna a helyzet, az USA és Oroszország között, akkor valljuk be őszintén, hogy az Egyesült Államokat nem azon a szinten érdekelné, hogy mi történik Európában, főleg Ukrajnában…
Peti: hát azért nem!
Berti: nem érdekli Ukrajna, de ebben a helyzetben sokkal jobban érdekli Kína és Oroszország, hiszen itt már nem a Krími-félszigetről, hanem az általad említett nagyhatalmakról és szövetségesekről van szó. Tehát a puskaporos hangulat emiatt van!
Ákos: Igen, de ebben a helyzetben pont az EU lehet az, aki az energiafüggőségből kifolyólag egy olyan patthelyzetben van, ami szükségessé teszi, hogy kellő higgadtsággal és átgondoltsággal álljon a helyzethez. Az USA esetében ez nincs így. Őket nem befolyásolja ilyen közvetlenül ez a krízis, mint ahogy Európát. És ebből a szempontból szerintem az EU nagyon hatásos. Lehet, hogy egy vízhordó szerep, de nagyon fontos szerep! Persze értem azt a részét is, amit te mondasz, hogy nincs egységes álláspont, mivel még mindig az a meghatározó, hogy mit mond Merkel, mit mond Cameron…
Peti: de azt ne felejtsük el, hogy az első fegyveres konfliktus kirobbanásakor három EU-s külügyminiszter ott volt – ugyan nem a Kül- és Biztonságpolitikai (KKBP) Főképviselő – és az unió nevében jártak el. Úgyhogy elég gyorsan reagált az EU.
Ákos: Szerintem ahhoz képest, amennyire a KKBP lesajnált, most elég gyorsan és hatékonyan működik az uniós külpolitika. És az USA, ahol azt mondhatod, hogy egy emberként döntenek ilyen dolgokról, ott sem volt sokkal gyorsabb a reagálás.
Ákos: Igazából most ezt a kivárást csinálja Putyin, hiszen ők nem vallják be, hogy azok, akik a Krím-félszigeten vannak orosz katonák lennének; ami ugyan nyilvánvalóan világos az egész világ számára. De egy annyira primitív lépéssel sakkban tartja az egész nemzetközi közösséget, amit elképzelni nem tudnál, mégpedig hogy leveszi az orosz felségjelzést a katonák egyenruhájáról. Így hogy tudod bebizonyítani, hogy ezek orosz katonák? És ő pedig mit mondott? Hogyha az oroszok élete a Krím-félszigeten veszélybe kerül, akkor ő közbe fog lépni és megvédi őket. Most mi a helyzet? Nem tudjuk, hogy a Krímben tartózkodó haderő kihez tartozik – legalábbis ha hagyatkozunk az ő állítására. Ha ezzel a haderővel szemben a NATO, vagy bármelyik G7 állam fellép, akkor már a krími orosz lakosság kerül veszélybe, és jöhet Putyin, hogy ő már pedig megmondta: ha az én orosz embereimet bántjátok akkor én jövök és megvédem őket. Ezzel „legitimálja” a beavatkozását.
Berti: Nem értem, hogy miért kell neki jobban Krím, mint eddig? Hiszen orosz kézben volt.
Ákos: Igen, és hát a nagy kérdés, hogy meddig akar elmenni? Én hallottam, olyan érveket is, hogy ez az egész folyamat az orosz oligarchák nyomására történik, mivel az olaj folyamatosan csökkenő világpiaci ára miatt, nem tudják kielégíteni profitéhségüket és Putyin ezzel a konfliktussal próbálja meg újra felstrófolni az árakat.
Berti: Ha most a gazdaságot nézzük, akkor ez a rubelre is szörnyű hatással volt. Hiszen csak a rubel felértékelésével tudták elkerülni, hogy Oroszország ne kerüljön nagyon nagy bajba.
Ákos: Igen éppen ez a nagyon ijesztő dolog az egészben; amit közhelyként nagyon sokszor szoktak elmondanak; egyrészt, hogy a történelem ismétli önmagát, másrészt, hogy a gazdasági fellendüléshez háborúra van szükség! És most a gazdaság megint (…) az alatt a bizonyos alatt van. És nem akar kikerülni a ebből a helyzetből, hiába a nagyszerű „0,001%-os” növekedési mutatók, hatalmas robbanás nincs. Tehát megint – csúnyán szólva – itt az ideje egy háborúnak. A Közel-Kelet korábban „nem váltotta be az ehhez fűzött reményeket”.
Én az első napokban számolgattam már azzal a forgatókönyvvel, ami most beigazolódni látszik, hogy Oroszország az Eu-t nagyon egyszerűen egy csap elzárásával ki tudja iktatni a játékból, onnantól kezdve pedig csak az USA marad, ha egyáltalán „játszani” szeretne, és Oroszország mellé besorakozhat Kína. Kína az egyetlen ország aki Észak-Koreával fenntart valamilyen kapcsolatot, és hát híres az orosz-iráni barátság is… innentől meg csak tovább kell gondolni, hogy egymaga Oroszország talán nem nyom sokat a latban, de ha ezeket az országokat is figyelembe vesszük, akkor mindjárt máshogy áll a mérleg. És kérdés, hogy ezt meg akarja e lépni Putyin?
Berti: Más kérdés nekem az EU viszonya a helyzethez. Szerintem megint szörnyen inkompetens módon viselkedik, és nem tud megoldást nyújtani semmire sem. És ez megint felveti a kérdést, hogy ez az EU, jelenlegi formájában, úgy ahogy működik mire lehet jó? Hiszen persze figyelembe kell venni azt, hogy Európa rendkívüli mértékben függ az orosz energiaimporttól, de örültem volna, hogyha elhangzik egy egységes uniós álláspont, egy szilárd meggyőződés, amire lehet támaszkodni.
Ákos: De én azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül baj! Mert pont az, hogy az unió ilyen helyzetekben tud egyfajta közvetítő szerepet nyújtani. Mert gondolj bele, hogyha újra kétpólusúvá válna a helyzet, az USA és Oroszország között, akkor valljuk be őszintén, hogy az Egyesült Államokat nem azon a szinten érdekelné, hogy mi történik Európában, főleg Ukrajnában…
Peti: hát azért nem!
Berti: nem érdekli Ukrajna, de ebben a helyzetben sokkal jobban érdekli Kína és Oroszország, hiszen itt már nem a Krími-félszigetről, hanem az általad említett nagyhatalmakról és szövetségesekről van szó. Tehát a puskaporos hangulat emiatt van!
Ákos: Igen, de ebben a helyzetben pont az EU lehet az, aki az energiafüggőségből kifolyólag egy olyan patthelyzetben van, ami szükségessé teszi, hogy kellő higgadtsággal és átgondoltsággal álljon a helyzethez. Az USA esetében ez nincs így. Őket nem befolyásolja ilyen közvetlenül ez a krízis, mint ahogy Európát. És ebből a szempontból szerintem az EU nagyon hatásos. Lehet, hogy egy vízhordó szerep, de nagyon fontos szerep! Persze értem azt a részét is, amit te mondasz, hogy nincs egységes álláspont, mivel még mindig az a meghatározó, hogy mit mond Merkel, mit mond Cameron…
Peti: de azt ne felejtsük el, hogy az első fegyveres konfliktus kirobbanásakor három EU-s külügyminiszter ott volt – ugyan nem a Kül- és Biztonságpolitikai (KKBP) Főképviselő – és az unió nevében jártak el. Úgyhogy elég gyorsan reagált az EU.
Ákos: Szerintem ahhoz képest, amennyire a KKBP lesajnált, most elég gyorsan és hatékonyan működik az uniós külpolitika. És az USA, ahol azt mondhatod, hogy egy emberként döntenek ilyen dolgokról, ott sem volt sokkal gyorsabb a reagálás.
Peti: Szerintem valamilyen ellentét van a között, hogy három külügyminiszter ment oda, hangsúlyozva ugyan, hogy ők EU-s külügyminiszterek, de mégsem a közös álláspontot képviselték, vagy legalábbis nem nekik kellett volna közvetíteni. Mindenképpen a főképviselő szerepét én ebben hiányolom. Neki ez a dolga. És nem jó, hogy ő ebben nincs benne.
Berti: Az Egyesült Államokat is óvatosnak érzem. Ennek is megvan a miértje; óriási függés van Kínától.
Ákos: És ugye Kína el is mondta, hogy ők az oroszok mellett állnak!
Berti: Igen, de ez várható is volt.
Ákos: Ez a nagyon ijesztő, hogy ezt deklarálták is. És az is megbotránkoztató, hogy Putyin mennyire tud befolyásolni. Pont most hallottam, hogy az utóbbi hetekben komolyan megugrott a támogatottsága Oroszországban, és az orosz lakosság nagy része egyet ért a mostani beavtkozással. És én tényleg kivagyok, hogy egy ilyen bagatel egyszerűséggel, hogy nincs felségjelzés az orosz katonákon, milyen befolyást tud elérni.
Berti: Akinek hatalom van a kezében…
Peti: Ráadásul mindeközben Kína jelentősen növelte a hadászati kiadásait…
Ákos: De amivel az egész beszélgetést kezdtem, amit nyilván tudtok, hogy anno 1853-ban a krími háború volt az ami az akkori világrendet, a Szent Szövetséget gallyra vágta. És ez a helyzet látszik kikristályosodni most is. Mert számoljunk a legjobb kimenetellel, hogy talán nem eszkalálódik háborúvá a helyzet, de hát akkor is meg fog változni ezt követően az Oroszországgal szembeni felfogás és a nemzetközi hatalommegosztás.
Berti: Az én legnagyobb félelemem, ami egyre inkább bebizonyosodni látszik a kétpólusú világrend, melyben Európa már az I. Világháború után elveszítette meghatározó szerepét és most kezdem valójában érezni, amit régóta mondok, hogy Európa annyira gyenge, hogy még gyarmatnak sem lenne jó. Ha nagyon be akarnának szállni ebbe a „buliba” a keletiek és megtörni azt a rendet, ami jelenleg fennáll, akkor most minden lehetőségük meg lenne rá. Nem mondom, hogy meg is fogják tenni, mert hasznuk nem származna belőle, de az a baj, hogy annyira instabil ez a nyugati társadalom, és annyira elkényeztetett – bocsánat, hogy ezt használom -, hogy most érezzük igazán mennyire gyenge is az egész. És ez félelem, jogos félelem; sarokba vagyunk szorítva.
Ákos: De, hogy valami pozitívum is legyen, talán pont ez a felismerés segíthet eljuttatni Európa országait oda, hogy felfogták az európai integráció súlyosságát, és túllépjenek az „emberi jogok simogatásán”.
Berti: Puskaporos a hangulat, mint száz évvel ezelőtt olyannyira, és emiatt nem vagyok nyugodt… ez már rég nem Ukrajnáról szól… bízom abban, hogy ez csak szerencsétlen összefüggések halmaza, de sokakkal ellentétben ennél okosabbnak tarom az oroszokat…
Ákos: Kicsit úgy néz ki, hogy ugyanúgy élt tovább ez a kétpólusú világrend és az oroszok kivártak addig, amíg felnő egy másik nagyhatalom, akire lehet támaszkodni – jelen esetben Kína, aki elég lenne, de mellettük még szerintem nyugodtan számolhatunk Iránnal és Észak-Koreával is, akikről ugyan nem tudjuk még mindig pontosan, hogy nukleáris hatalmak e vagy sem, de hát inkább reménykedünk csak az utóbbiban…és hát mind amerika-ellenesek.
Berti: És nem is tudom megérteni, hogy mi ezzel a céljuk?! Már csak azért sem, mert ha a Közel-Keletről beszélünk nem is érthetjük meg, hogy mi lehet a mozgatórugója, mert nem úgy gondolkodunk, ahogy ők. Európai ésszel ez az egész felfoghatatlan.
Ákos: De Oroszország nem mondott le a nagyhatalmi törekvésekről. Ugyanúgy, ahogy az amerikaiak sem. Hiszen azért nézzétek meg, átvették a világ irányítását, csak szofisztikáltabb módszerekkel, mint ahogy azt az oroszok tennék, teszik…
Berti: Ez az Ukrán konfliktus le fog csengeni, de én igazából arra vagyok kíváncsi, hogy ezt követően mi lesz Oroszországban? És most ebben a krími helyzetet, megint csak egy eszköznek érzem.
Ákos: Hát éppen ezért Putyinnak itt nagyon nagy buknivalója van, mivel a mostani lépéseinek nagyon nagy az orosz társadalomban a támogatottsága, és ha ezt követően mégsem tesz semmit és úgymond kihátrál, akkor egy orosz elégedetlenséget kockáztat, ami ki tudja hova vezet… Vagy nem számolt ezekkel és belekényszerült, belekeveredett ebbe a helyzetbe, vagy nagyon is számításba vette és akkor inkább nem is szeretnék belegondolni, hogy mi lehet a célja…
Berti: Egy-két cikket közben olvasva; ugye mint ahogy az orosz képviselő az ENSZ BT ülésén elmondta, Putyin arra kapott felhatalmazást, hogy Ukrajna területén az oroszok védelme érdekében katonai erőt vessen be, de azt nem az ukránok ellen!
Ákos: És itt jön képbe az amit mondtam az oroszok taktikázásáról, hogy tagadják azt, hogy orosz katonák tartózkodnának a Krím-félszigeten. Kivárva ezzel addig a pontig, amíg a nyugati hatalmak idege elpattan és ők avatkoznak be. És ez teljesen vallana Putyinra, aki nem tudom, hogy tudtátok-e, de egy Merkellel történt tárgyalására magával vitt egy kutyát, tudván, hogy a kancellár fél tőlük, és ezzel szerette volna kizökkenteni Merkelt. Ezzel teljes párhuzamba állíthatóak a mostani események… Mikor pattannak el a nyugatiak idegei...?
Berti: Vagy az ukránoké…
Ákos: Igen, és épp ezért nagyon okosan az ukrán kormány sem lép katonai téren semmit.
Peti: Ki az most, akinek érdeke lenne egy világméretű konfliktus kirobbanása?
Ákos: Az oroszoké.
Berti: Oroszoknak mindenképpen a gazdasági növekedés miatt.
Peti: És annyira jól állnak, hogy ezt meg is tehetik?
Berti: Nem, de az oroszok mindig képesek voltak mindent ennek alávetni.
Ákos: De a szövetségesekkel együtt vannak olyan helyzetben és nekik is érdekük. Ráadásul az energiapiacon bekövetkező változások, ugye a fosszilis energiahordozókról történő leszokás, Amerikában a palagáz egyre elterjedtebb használata – ami a transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás révén Európában is megváltoztatná az energiafogyasztási szokásokat. Ez a folyamat éppen a kizárólag nyersanyagexportra támaszkodó országokra van rossz hatással, mint Oroszország vagy a Közel-keleti országok.
Peti: Kína helyében én inkább a lassú víz partot mos elvet követve kivárnék, mert számukra egy katonai konfliktus most nem lenne időszerű.
Ákos: Lehet hogy nem lenne időszerű, de most van rá itt a lehetőség.
Berti: Furcsa Kína, mert legnagyobb felvevőpiaca Európa meg az USA.
Peti: Én úgy látom, hogy ennek a konfliktusnak a világméretű felvállalása most senkinek sem érdeke.
Berti: És akkor úgy gondolod, hogy ez most csak a Krímről szól?
Peti: Én úgy gondolom, hogy ez csak erőfitoktatás, mert nem látom át az orosz célokat.
Berti: Lehet, hogy erőfitogtatás, de azt nem látom, hogy Oroszország miért küzd ennyire Krímért? Miért kockáztatna ennyit, mikor így is jelentős befolyása van ezen a területen?
Ákos: Épp ez az, hogyha valaki, akkor Putyin fel tudja mérni ezeket a következményeket és miért kockáztatna ennek tudatában ennyit? Azért kockáztathat ennyit, mert nincsen más választása a korábban említett világgazdasági trendek miatt. A nyersanyagexportáló országok egyre kisebb hangsúllyal vesznek számításba, és egyre nagyobb jelentőséget kapnak a hozzáadott értéket termelni képes hatalmak...
Beszélgetésünk eddig jutott. Talán sok újabb megválaszolatlan kérdés merült föl, amelyek megválaszolására Veled, Önnel közösen keressük a választ így bármilyen - előrevivő - gondolatot szívesen fogadunk!
Készült: 2014. március 6.
Berti: Az Egyesült Államokat is óvatosnak érzem. Ennek is megvan a miértje; óriási függés van Kínától.
Ákos: És ugye Kína el is mondta, hogy ők az oroszok mellett állnak!
Berti: Igen, de ez várható is volt.
Ákos: Ez a nagyon ijesztő, hogy ezt deklarálták is. És az is megbotránkoztató, hogy Putyin mennyire tud befolyásolni. Pont most hallottam, hogy az utóbbi hetekben komolyan megugrott a támogatottsága Oroszországban, és az orosz lakosság nagy része egyet ért a mostani beavtkozással. És én tényleg kivagyok, hogy egy ilyen bagatel egyszerűséggel, hogy nincs felségjelzés az orosz katonákon, milyen befolyást tud elérni.
Berti: Akinek hatalom van a kezében…
Peti: Ráadásul mindeközben Kína jelentősen növelte a hadászati kiadásait…
Ákos: De amivel az egész beszélgetést kezdtem, amit nyilván tudtok, hogy anno 1853-ban a krími háború volt az ami az akkori világrendet, a Szent Szövetséget gallyra vágta. És ez a helyzet látszik kikristályosodni most is. Mert számoljunk a legjobb kimenetellel, hogy talán nem eszkalálódik háborúvá a helyzet, de hát akkor is meg fog változni ezt követően az Oroszországgal szembeni felfogás és a nemzetközi hatalommegosztás.
Berti: Az én legnagyobb félelemem, ami egyre inkább bebizonyosodni látszik a kétpólusú világrend, melyben Európa már az I. Világháború után elveszítette meghatározó szerepét és most kezdem valójában érezni, amit régóta mondok, hogy Európa annyira gyenge, hogy még gyarmatnak sem lenne jó. Ha nagyon be akarnának szállni ebbe a „buliba” a keletiek és megtörni azt a rendet, ami jelenleg fennáll, akkor most minden lehetőségük meg lenne rá. Nem mondom, hogy meg is fogják tenni, mert hasznuk nem származna belőle, de az a baj, hogy annyira instabil ez a nyugati társadalom, és annyira elkényeztetett – bocsánat, hogy ezt használom -, hogy most érezzük igazán mennyire gyenge is az egész. És ez félelem, jogos félelem; sarokba vagyunk szorítva.
Ákos: De, hogy valami pozitívum is legyen, talán pont ez a felismerés segíthet eljuttatni Európa országait oda, hogy felfogták az európai integráció súlyosságát, és túllépjenek az „emberi jogok simogatásán”.
Berti: Puskaporos a hangulat, mint száz évvel ezelőtt olyannyira, és emiatt nem vagyok nyugodt… ez már rég nem Ukrajnáról szól… bízom abban, hogy ez csak szerencsétlen összefüggések halmaza, de sokakkal ellentétben ennél okosabbnak tarom az oroszokat…
Ákos: Kicsit úgy néz ki, hogy ugyanúgy élt tovább ez a kétpólusú világrend és az oroszok kivártak addig, amíg felnő egy másik nagyhatalom, akire lehet támaszkodni – jelen esetben Kína, aki elég lenne, de mellettük még szerintem nyugodtan számolhatunk Iránnal és Észak-Koreával is, akikről ugyan nem tudjuk még mindig pontosan, hogy nukleáris hatalmak e vagy sem, de hát inkább reménykedünk csak az utóbbiban…és hát mind amerika-ellenesek.
Berti: És nem is tudom megérteni, hogy mi ezzel a céljuk?! Már csak azért sem, mert ha a Közel-Keletről beszélünk nem is érthetjük meg, hogy mi lehet a mozgatórugója, mert nem úgy gondolkodunk, ahogy ők. Európai ésszel ez az egész felfoghatatlan.
Ákos: De Oroszország nem mondott le a nagyhatalmi törekvésekről. Ugyanúgy, ahogy az amerikaiak sem. Hiszen azért nézzétek meg, átvették a világ irányítását, csak szofisztikáltabb módszerekkel, mint ahogy azt az oroszok tennék, teszik…
Berti: Ez az Ukrán konfliktus le fog csengeni, de én igazából arra vagyok kíváncsi, hogy ezt követően mi lesz Oroszországban? És most ebben a krími helyzetet, megint csak egy eszköznek érzem.
Ákos: Hát éppen ezért Putyinnak itt nagyon nagy buknivalója van, mivel a mostani lépéseinek nagyon nagy az orosz társadalomban a támogatottsága, és ha ezt követően mégsem tesz semmit és úgymond kihátrál, akkor egy orosz elégedetlenséget kockáztat, ami ki tudja hova vezet… Vagy nem számolt ezekkel és belekényszerült, belekeveredett ebbe a helyzetbe, vagy nagyon is számításba vette és akkor inkább nem is szeretnék belegondolni, hogy mi lehet a célja…
Berti: Egy-két cikket közben olvasva; ugye mint ahogy az orosz képviselő az ENSZ BT ülésén elmondta, Putyin arra kapott felhatalmazást, hogy Ukrajna területén az oroszok védelme érdekében katonai erőt vessen be, de azt nem az ukránok ellen!
Ákos: És itt jön képbe az amit mondtam az oroszok taktikázásáról, hogy tagadják azt, hogy orosz katonák tartózkodnának a Krím-félszigeten. Kivárva ezzel addig a pontig, amíg a nyugati hatalmak idege elpattan és ők avatkoznak be. És ez teljesen vallana Putyinra, aki nem tudom, hogy tudtátok-e, de egy Merkellel történt tárgyalására magával vitt egy kutyát, tudván, hogy a kancellár fél tőlük, és ezzel szerette volna kizökkenteni Merkelt. Ezzel teljes párhuzamba állíthatóak a mostani események… Mikor pattannak el a nyugatiak idegei...?
Berti: Vagy az ukránoké…
Ákos: Igen, és épp ezért nagyon okosan az ukrán kormány sem lép katonai téren semmit.
Peti: Ki az most, akinek érdeke lenne egy világméretű konfliktus kirobbanása?
Ákos: Az oroszoké.
Berti: Oroszoknak mindenképpen a gazdasági növekedés miatt.
Peti: És annyira jól állnak, hogy ezt meg is tehetik?
Berti: Nem, de az oroszok mindig képesek voltak mindent ennek alávetni.
Ákos: De a szövetségesekkel együtt vannak olyan helyzetben és nekik is érdekük. Ráadásul az energiapiacon bekövetkező változások, ugye a fosszilis energiahordozókról történő leszokás, Amerikában a palagáz egyre elterjedtebb használata – ami a transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás révén Európában is megváltoztatná az energiafogyasztási szokásokat. Ez a folyamat éppen a kizárólag nyersanyagexportra támaszkodó országokra van rossz hatással, mint Oroszország vagy a Közel-keleti országok.
Peti: Kína helyében én inkább a lassú víz partot mos elvet követve kivárnék, mert számukra egy katonai konfliktus most nem lenne időszerű.
Ákos: Lehet hogy nem lenne időszerű, de most van rá itt a lehetőség.
Berti: Furcsa Kína, mert legnagyobb felvevőpiaca Európa meg az USA.
Peti: Én úgy látom, hogy ennek a konfliktusnak a világméretű felvállalása most senkinek sem érdeke.
Berti: És akkor úgy gondolod, hogy ez most csak a Krímről szól?
Peti: Én úgy gondolom, hogy ez csak erőfitoktatás, mert nem látom át az orosz célokat.
Berti: Lehet, hogy erőfitogtatás, de azt nem látom, hogy Oroszország miért küzd ennyire Krímért? Miért kockáztatna ennyit, mikor így is jelentős befolyása van ezen a területen?
Ákos: Épp ez az, hogyha valaki, akkor Putyin fel tudja mérni ezeket a következményeket és miért kockáztatna ennek tudatában ennyit? Azért kockáztathat ennyit, mert nincsen más választása a korábban említett világgazdasági trendek miatt. A nyersanyagexportáló országok egyre kisebb hangsúllyal vesznek számításba, és egyre nagyobb jelentőséget kapnak a hozzáadott értéket termelni képes hatalmak...
Beszélgetésünk eddig jutott. Talán sok újabb megválaszolatlan kérdés merült föl, amelyek megválaszolására Veled, Önnel közösen keressük a választ így bármilyen - előrevivő - gondolatot szívesen fogadunk!
Készült: 2014. március 6.