„Könnyen el tudom képzelni, hogy a következő nagy szakadás a világban az olyan emberek között lesz, akik emberi lényekként, illetve az olyanok között, akik gépekként akarnak élni.” /Wendell Berry/
Lehet vádolni az Öreg Kontinenst azzal, hogy elhagyta a hitét, de a keresztény hagyomány még mindig európai kontextusban értelmezhető csak autentikusan, mint ahogy Európa is csak a keresztény hagyomány tükrében magyarázható el átfogóan. Európa és a kereszténység egymás nélkül kölcsönösen bajban volnának: működőképes, de dekontextualizált valósággá silányulnának. Éppen ezért lehettek érdekesek egy európai gyökerekkel rendelkező, de dél-amerikai pápa Európáról szóló, az Európai Parlamenthez és az Európa Tanácshoz címzett beszédei.
Lehet vádolni az Öreg Kontinenst azzal, hogy elhagyta a hitét, de a keresztény hagyomány még mindig európai kontextusban értelmezhető csak autentikusan, mint ahogy Európa is csak a keresztény hagyomány tükrében magyarázható el átfogóan. Európa és a kereszténység egymás nélkül kölcsönösen bajban volnának: működőképes, de dekontextualizált valósággá silányulnának. Éppen ezért lehettek érdekesek egy európai gyökerekkel rendelkező, de dél-amerikai pápa Európáról szóló, az Európai Parlamenthez és az Európa Tanácshoz címzett beszédei.
Ferenc pápa 2014. október 25-én 10 órakor érkezett meg Strasbourg/Entzheim repülőtérre ahonnét rögtön az Európai Parlamentbe ment. Az EP plenáris ülésén mondott több, mint 35 perces olaszul elhangzó beszédére Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke reagált néhány szóban, kifejezve háláját és alapvető egyetértését a pápával. Ezt követően Schulzcal, Herman Van Rompuyjel, az Európai Tanács leköszönő elnökével, Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével, valamint Matteo Renzivel, az EU soros elnökségét ellátó Olaszország miniszterelnökével találkozott. Ezután a szintén strasbourgi székhelyű Európa Tanács intézményét látogatta meg, ahol röviddel 12 óra után kezdte meg fél órás, szintén olaszul elhangzó felszólalását. A beszédet ismét szűkebb találkozó követte Thorbjorn Jagland főtitkárral, Anne Brasseurrel, a parlamenti közgyűlés elnökével, Jean-Claude Frécon kongresszusi elnökkel, Dean Spielmann-nal, az Emberi Jogok Európai Bíróságánal elnökével, Nils Muiznieks emberi jogi biztossal, valamint Charles Michellel, a Tanács szoros elnökségét ellátó Belgium miniszterelnökével. 13.50-kor érkezett ismét a repülőtérre, ahol jó szokása szerint hazafelé a repülőúton adott sajtótájékoztatót néhány a repülőn tartózkodó újságírónak. A nap tempója Ferenc pápa munkamódszerét mutatja, aki szereti a közeli látogatásokat röviden elintézni, nem ez az első egynapos útja. – Mindezeket az adatokat csak azért közöltem, hogy pontosabban el tudjuk helyezni magunkat az események között és értsük, mi történt azon a napon, esetleg jobban felmérve a pápa kijelentéseinek súlyát. Nem szeretném ebben a bejegyzésben részletesen és arányosan ismertetni a pápa összes kijelentését – megtették azt már helyettem sokan. Ehelyett arra törekszem, hogy a szövegből kiemelkedő, erős elsősorban politikai kijelentéseket gyűjtsem össze. Ezek a beszédek alkalmat adtak arra is, hogy a kontinenssel és annak intézményeivel kapcsolatban politikai állásfoglalást is tegyünk, hiszen ezt egy bizonyos mértékben a pápa is megtette. Úgy gondolom, messzebbre ment, mint azt vártuk volna tőle.
•••
Az első, Európai Parlamentben elmondott beszédében Ferenc pápa végig az emberről beszélt. Egy emberképről, amely Európában a II. Világháború után erősödött meg és amelynek védelmére hozták létre a most meglátogatott intézményeket. II. János Pál volt eddig az egyetlen pápa, aki több, mint 25 évvel ezelőtt, 1988. október 11-én ellátogatott az Európai Parlamentbe. Több, mint negyed évszázad telt el azóta, melynek során nőtt a szabadság a kontinensen és megszűnt az itt élő népek kettéosztottsága. Azonban azóta is megfigyelhető az az erősödő tendencia, hogy a világ nem Európa-centrikus többé és egyre kevésbé lesz az. Az Európai Unió ebben a 25 évben sokkal erősebb lett, de Európa veszített a világpolitikai jelentségéből – és ez a folyamat még nem állt meg.
Az Unió alapítóinak nagy víziója az volt, hogy békét és együttműködést teremtsenek a kontinensen. Ennek az ambiciózus politikai tervnek az alapja, az emberbe vetett bizalom volt. Az embert nem pusztán állampolgárként, vagy gazdasági cselekvőként értelmezték, hanem személyként, akinek természetfeletti méltósága van. A pápa mindkét szót: természetfeletti és méltóság, egyaránt hangsúlyozta. Ennek a beszédnek a lényege nem Európa keresztény gyökereire történő reménytelen utalásokból állt, nem is abból, hogy számon kérje a pápa az egyes hitellenes, vagy erkölcstelen európai tendenciákat. Sokkal inkább olyan közös értéket tett elénk, amelyet nem lehet vitatni: az ember méltóságát. Aki ezt megkérdőjelezi, az már talán nem is emberként, hanem gépként akar élni… Az ember értékének koncepcióját befolyásolták a görög, a római, a kelta, a germán és a szláv források, és nem utolsó sorban alapvetően járult hozzá a keresztény hagyomány az emberi méltóság azon keresztény fogalmának kialakításához, amely aztán a XX. században az alapvető emberi jogok felismeréséhez és védelméhez vezetett. Ma az alapvető emberi jogok védelme által az Európai Unió legfontosabb törekvése az emberi személy védelme. Ehhez tartozik a gondolat szabadsága és a hit szabad megvallása is. Az ember méltósága azt jelenti, hogy az ember nem lehet gazdasági érdekek eszköze.
Azt is jelenti, hogy az ember nem monászszerű létező, közösségre vágyik, nem egymástól elszigetelt egyedek együttélésére. Az embert nem lehet elválasztani annak társadalmi-antropológiai kontextusától. Minden egyes emberi létezőnek társadalmi beágyazottsága van, jogait és kötelességeit a társadalmi közjóhoz kapcsolódva valósíthatja meg. Vagy ahogy XVI. Benedek pápa tanította: „A közjó az egyénekből, családokból, köztes csoportokból formált és társadalmi közösséggé egyesülő ’mindannyiunk’ java.” (Caritas in Veritate 7.) – idézte Ferenc pápa. Ha az ember önmagát határtalannak tartja, az szükségszerűen konfliktusokhoz vezet. Európa, mintha néha elfelejtette volna ezt a természetfeletti emberi méltóságot, így egy nagymamához vált hasonlóvá, aki nem termékeny és nincs benne többé élet. Gyakran önző életmódot folytatunk – eldobható kultúra, fogyasztói szemlélet – politikai vitáinkat pedig egyedül a gazdasági kérdések határozzák meg. Ez pedig könnyen lealacsonyítja az embert, hogy az ne legyen más, mint egy fogaskerék egy gépben. A pápa egy-két utalást leszámítva nem Istenről, hanem az emberről, az ember méltóságáról beszélt egész gondolatmenetében. Azok az eszmék – folytatta – melyek Európát formálták – mint a béke, a szubszidiaritás, a kölcsönös szolidaritás, és a humanizmus – az emberi személy méltóságának tiszteletében kulminálódnak. Ezeknek az értékeknek az ismételt fellelésében segít a keresztény hit és az Európában jelen levő kereszténység, az értékek vallásos gyökereit megmutatva. Ha terjednek a szélsőségek Európában az azért van, mert Európa az eszmék vákuumában él.
Az Európai Unió mottója lehetne: egység a különbözőségben. Ez nem jelent gazdasági, politikai, kulturális, vagy gondolkodásmódbeli egyformaságot. Sokféleség ez és egység, mint egy nagy családban. A sokféleség egységben tartásának eszköze a demokrácia, amely azonban nem süllyedhet egy újpolitikai nominalizmusba, nem veszítheti el az eszméit. A demokrácia életben tartása megkívánja, hogy elutasítsuk a relativizmus diktatúráit, történelmietlen fundamentalizmust, rideg erkölcsi rendszereket, vagy bölcsességtől megfosztott intellektuális párbeszédet. A demokrácia életben tartása a jelen történelmi pillanat nagy kihívása! Ebben aktívan segítheti az európai közösséget az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Tanácsa (COMECE). Demokráciáink feladata, hogy megértsék a nép politikai akaratát és ne engedjék, hogy azt nemzetközi érdekek roppantsák össze, hiszen ezek az érdekek soha nem egyetemesek, hanem a gazdasági erő uniformizáló megjelenései. Ennek a kulcsa ismét csak az emberi személy központi szerepének elismerése: Európának reményt adni azt jelenti, hogy egyszerűen elfogadjuk az emberi személy központi fontosságát minden más érdek és szempont felett. Ennek a megközelítésnek egy újabb szempontja az, amikor a környezetünk megóvása mellett egy megújuló humánökológia szükségességére is figyelmeztetett Ferenc pápa. A pápa által kínált antropológia persze nem csupán elméleti jelentőségű. Gyakorlati következményei kell, hogy legyenek a munkanélküliség visszaszorítása, vagy a migrációhoz való helyes hozzáállás kialakítása terén. Az egyik legnagyobb tapsot az a pápai mondat kapta, mely szerint „Nem engedhetjük meg, hogy a Mediterráneum egy hatalmas temetővé váljon!” Európa csak akkor lesz azonban képes szembenézni a migráció problémájával, ha saját kulturális identitását megerősíti, tagállamainak szerves politikai fejlődését elősegíti és ebbe ágyazva olyan törvényeket alakít ki, amelyekkel képes megvédeni saját állampolgárait. Az okokat és nem a következményeket kell ugyanis kezelni.
Az Európai Unió intézményeinek feladata a béke és az együttműködés előmozdítása volt. Polgárainak ismét meg kell tapasztalniuk egy ezekbe az intézményekbe vetett megújuló bizalmat. Ferenc pápa zárószavaiban végül a Diognétioszhoz írt levél jól ismert, II. századi sorait idézte, miszerint „Ami a lélek a testnek, azok a keresztények a világban.” A lélek szerepe, hogy támogassa a testet: legyen annak lelkiismerete és legyen annak történelmi emlékezete. Európát és a kereszténységet ezen az úton kétezer éves történelem köti össze. Az az Európa, amely megvédi az embert, referenciapontként szolgálhat a jövőben is az egész emberiség számára.
•••
Azt gondolom, hogy ennek a beszédnek az a legnagyobb értéke, hogy felismerte a valóságot. Felismerte a mai Európa politikai berendezkedését, amely javarészt a II. Világháború után jött létre. Ez a politikai berendezkedés lényegét tekintve demokratikus, még akkor is, ha Európa államai megőriztek a kormányzati formáikban monarchikus elemeket is. A demokratikus berendezkedés az alapvető emberi jogok kölcsönös elfogadásán és védelmén nyugszik, míg az egyes tagállamokban a joguralom szavatolja az egyes emberi szabadságjogokat. Az európai társadalmak nyílt társadalmak, amelyek az értékek és a világnézetek sokféleségét egyesítik. Különbözőségek, kulturális és vallási sokféleség határozza meg a kontinens államait. Helyesen ismerte fel a pápa, hogy Európa filozófiai fejlődésének tetőpontja lett az emberi személy mind nagyobb szabadságra való törekvése.
A pápa elismerve az eszmék és az értékek pluralitását, erősebb európai identitás meghatározását tartaná szükségesnek, amely szorosabban együtt jár azzal, hogy a gyökereinket is markánsabban kell felismernünk, kulturális és vallási hagyományainkat jobban tudatosítanunk. Az identitás-erősítés egyik sarkköve és érvelési alapja az, hogy Európa a demokrácia hazája, vagyis országai törekednek arra, hogy a népet mind szélesebben bevonják a hatalom gyakorlásába.
A pápa azt is felismerte, hogy – főleg a 2008-as gazdasági-, majd euróválság után – megrendült az állampolgárok bizalma az európai intézményekben és a kapitalizmus szabad piaci bizalomra épülő rendszerében, amely a demokráciával karöltve határozta meg a kontinens utolsó évtizedeit. A bizalomvesztésre orvosságul az identitás megerősítését kínálta, az emberi személy tiszteletének elmélyítése alapján. A határozott, de mérsékelt identitás egyben a szélsőségek visszaszorulását is elhozza. A válság után semmi nem mehet ugyanúgy, a klasszikus recepteket újra kell írni. Az ember tisztelete alapján a munkanélküliség, a fiatalok kiüresedése, eszmeietlen mindennapjai, a magukra hagyott idősek, vagy éppen a migránsok megújuló szociális érzéket követelnek. Ez is válasz lehet a válság utáni Európában: új szociális paktum megalkotása. Erre sikeres kísérleteket tettek a kontinens kormányai a XX. század második felének szociális piacgazdasági modelljeinek kialakításakor is. A parlamentekbe vetett bizalom is válságba került, amelyet jól mutat az Európai Parlament iránt tanúsított bizalmatlanság, de eszmei megalapozással ezeket a hiányosságokat ismét bizalommá kell alakítani.
- Gájer László -
•••
Az első, Európai Parlamentben elmondott beszédében Ferenc pápa végig az emberről beszélt. Egy emberképről, amely Európában a II. Világháború után erősödött meg és amelynek védelmére hozták létre a most meglátogatott intézményeket. II. János Pál volt eddig az egyetlen pápa, aki több, mint 25 évvel ezelőtt, 1988. október 11-én ellátogatott az Európai Parlamentbe. Több, mint negyed évszázad telt el azóta, melynek során nőtt a szabadság a kontinensen és megszűnt az itt élő népek kettéosztottsága. Azonban azóta is megfigyelhető az az erősödő tendencia, hogy a világ nem Európa-centrikus többé és egyre kevésbé lesz az. Az Európai Unió ebben a 25 évben sokkal erősebb lett, de Európa veszített a világpolitikai jelentségéből – és ez a folyamat még nem állt meg.
Az Unió alapítóinak nagy víziója az volt, hogy békét és együttműködést teremtsenek a kontinensen. Ennek az ambiciózus politikai tervnek az alapja, az emberbe vetett bizalom volt. Az embert nem pusztán állampolgárként, vagy gazdasági cselekvőként értelmezték, hanem személyként, akinek természetfeletti méltósága van. A pápa mindkét szót: természetfeletti és méltóság, egyaránt hangsúlyozta. Ennek a beszédnek a lényege nem Európa keresztény gyökereire történő reménytelen utalásokból állt, nem is abból, hogy számon kérje a pápa az egyes hitellenes, vagy erkölcstelen európai tendenciákat. Sokkal inkább olyan közös értéket tett elénk, amelyet nem lehet vitatni: az ember méltóságát. Aki ezt megkérdőjelezi, az már talán nem is emberként, hanem gépként akar élni… Az ember értékének koncepcióját befolyásolták a görög, a római, a kelta, a germán és a szláv források, és nem utolsó sorban alapvetően járult hozzá a keresztény hagyomány az emberi méltóság azon keresztény fogalmának kialakításához, amely aztán a XX. században az alapvető emberi jogok felismeréséhez és védelméhez vezetett. Ma az alapvető emberi jogok védelme által az Európai Unió legfontosabb törekvése az emberi személy védelme. Ehhez tartozik a gondolat szabadsága és a hit szabad megvallása is. Az ember méltósága azt jelenti, hogy az ember nem lehet gazdasági érdekek eszköze.
Azt is jelenti, hogy az ember nem monászszerű létező, közösségre vágyik, nem egymástól elszigetelt egyedek együttélésére. Az embert nem lehet elválasztani annak társadalmi-antropológiai kontextusától. Minden egyes emberi létezőnek társadalmi beágyazottsága van, jogait és kötelességeit a társadalmi közjóhoz kapcsolódva valósíthatja meg. Vagy ahogy XVI. Benedek pápa tanította: „A közjó az egyénekből, családokból, köztes csoportokból formált és társadalmi közösséggé egyesülő ’mindannyiunk’ java.” (Caritas in Veritate 7.) – idézte Ferenc pápa. Ha az ember önmagát határtalannak tartja, az szükségszerűen konfliktusokhoz vezet. Európa, mintha néha elfelejtette volna ezt a természetfeletti emberi méltóságot, így egy nagymamához vált hasonlóvá, aki nem termékeny és nincs benne többé élet. Gyakran önző életmódot folytatunk – eldobható kultúra, fogyasztói szemlélet – politikai vitáinkat pedig egyedül a gazdasági kérdések határozzák meg. Ez pedig könnyen lealacsonyítja az embert, hogy az ne legyen más, mint egy fogaskerék egy gépben. A pápa egy-két utalást leszámítva nem Istenről, hanem az emberről, az ember méltóságáról beszélt egész gondolatmenetében. Azok az eszmék – folytatta – melyek Európát formálták – mint a béke, a szubszidiaritás, a kölcsönös szolidaritás, és a humanizmus – az emberi személy méltóságának tiszteletében kulminálódnak. Ezeknek az értékeknek az ismételt fellelésében segít a keresztény hit és az Európában jelen levő kereszténység, az értékek vallásos gyökereit megmutatva. Ha terjednek a szélsőségek Európában az azért van, mert Európa az eszmék vákuumában él.
Az Európai Unió mottója lehetne: egység a különbözőségben. Ez nem jelent gazdasági, politikai, kulturális, vagy gondolkodásmódbeli egyformaságot. Sokféleség ez és egység, mint egy nagy családban. A sokféleség egységben tartásának eszköze a demokrácia, amely azonban nem süllyedhet egy újpolitikai nominalizmusba, nem veszítheti el az eszméit. A demokrácia életben tartása megkívánja, hogy elutasítsuk a relativizmus diktatúráit, történelmietlen fundamentalizmust, rideg erkölcsi rendszereket, vagy bölcsességtől megfosztott intellektuális párbeszédet. A demokrácia életben tartása a jelen történelmi pillanat nagy kihívása! Ebben aktívan segítheti az európai közösséget az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Tanácsa (COMECE). Demokráciáink feladata, hogy megértsék a nép politikai akaratát és ne engedjék, hogy azt nemzetközi érdekek roppantsák össze, hiszen ezek az érdekek soha nem egyetemesek, hanem a gazdasági erő uniformizáló megjelenései. Ennek a kulcsa ismét csak az emberi személy központi szerepének elismerése: Európának reményt adni azt jelenti, hogy egyszerűen elfogadjuk az emberi személy központi fontosságát minden más érdek és szempont felett. Ennek a megközelítésnek egy újabb szempontja az, amikor a környezetünk megóvása mellett egy megújuló humánökológia szükségességére is figyelmeztetett Ferenc pápa. A pápa által kínált antropológia persze nem csupán elméleti jelentőségű. Gyakorlati következményei kell, hogy legyenek a munkanélküliség visszaszorítása, vagy a migrációhoz való helyes hozzáállás kialakítása terén. Az egyik legnagyobb tapsot az a pápai mondat kapta, mely szerint „Nem engedhetjük meg, hogy a Mediterráneum egy hatalmas temetővé váljon!” Európa csak akkor lesz azonban képes szembenézni a migráció problémájával, ha saját kulturális identitását megerősíti, tagállamainak szerves politikai fejlődését elősegíti és ebbe ágyazva olyan törvényeket alakít ki, amelyekkel képes megvédeni saját állampolgárait. Az okokat és nem a következményeket kell ugyanis kezelni.
Az Európai Unió intézményeinek feladata a béke és az együttműködés előmozdítása volt. Polgárainak ismét meg kell tapasztalniuk egy ezekbe az intézményekbe vetett megújuló bizalmat. Ferenc pápa zárószavaiban végül a Diognétioszhoz írt levél jól ismert, II. századi sorait idézte, miszerint „Ami a lélek a testnek, azok a keresztények a világban.” A lélek szerepe, hogy támogassa a testet: legyen annak lelkiismerete és legyen annak történelmi emlékezete. Európát és a kereszténységet ezen az úton kétezer éves történelem köti össze. Az az Európa, amely megvédi az embert, referenciapontként szolgálhat a jövőben is az egész emberiség számára.
•••
Azt gondolom, hogy ennek a beszédnek az a legnagyobb értéke, hogy felismerte a valóságot. Felismerte a mai Európa politikai berendezkedését, amely javarészt a II. Világháború után jött létre. Ez a politikai berendezkedés lényegét tekintve demokratikus, még akkor is, ha Európa államai megőriztek a kormányzati formáikban monarchikus elemeket is. A demokratikus berendezkedés az alapvető emberi jogok kölcsönös elfogadásán és védelmén nyugszik, míg az egyes tagállamokban a joguralom szavatolja az egyes emberi szabadságjogokat. Az európai társadalmak nyílt társadalmak, amelyek az értékek és a világnézetek sokféleségét egyesítik. Különbözőségek, kulturális és vallási sokféleség határozza meg a kontinens államait. Helyesen ismerte fel a pápa, hogy Európa filozófiai fejlődésének tetőpontja lett az emberi személy mind nagyobb szabadságra való törekvése.
A pápa elismerve az eszmék és az értékek pluralitását, erősebb európai identitás meghatározását tartaná szükségesnek, amely szorosabban együtt jár azzal, hogy a gyökereinket is markánsabban kell felismernünk, kulturális és vallási hagyományainkat jobban tudatosítanunk. Az identitás-erősítés egyik sarkköve és érvelési alapja az, hogy Európa a demokrácia hazája, vagyis országai törekednek arra, hogy a népet mind szélesebben bevonják a hatalom gyakorlásába.
A pápa azt is felismerte, hogy – főleg a 2008-as gazdasági-, majd euróválság után – megrendült az állampolgárok bizalma az európai intézményekben és a kapitalizmus szabad piaci bizalomra épülő rendszerében, amely a demokráciával karöltve határozta meg a kontinens utolsó évtizedeit. A bizalomvesztésre orvosságul az identitás megerősítését kínálta, az emberi személy tiszteletének elmélyítése alapján. A határozott, de mérsékelt identitás egyben a szélsőségek visszaszorulását is elhozza. A válság után semmi nem mehet ugyanúgy, a klasszikus recepteket újra kell írni. Az ember tisztelete alapján a munkanélküliség, a fiatalok kiüresedése, eszmeietlen mindennapjai, a magukra hagyott idősek, vagy éppen a migránsok megújuló szociális érzéket követelnek. Ez is válasz lehet a válság utáni Európában: új szociális paktum megalkotása. Erre sikeres kísérleteket tettek a kontinens kormányai a XX. század második felének szociális piacgazdasági modelljeinek kialakításakor is. A parlamentekbe vetett bizalom is válságba került, amelyet jól mutat az Európai Parlament iránt tanúsított bizalmatlanság, de eszmei megalapozással ezeket a hiányosságokat ismét bizalommá kell alakítani.
- Gájer László -