Ferenc pápa társadalmi tanításának fokozatos kibontakozását figyelve szembetűnő, hogy lépten-nyomon kritikával illeti a nyugati világ gazdasági berendezkedését. Egyes beszédei valamint az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítása – elsősorban a társadalmi és gazdasági rendszereket illető bírálatuk miatt – újra és újra borzolják a közvéleményt.
2014. április 28-án írt Twitter-üzenetében Ferenc pápa úgy fogalmazott, hogy „Az egyenlőtlenség a társadalmi rossz gyökere.” („Iniquitas radix malorum.”) Ez a kijelentése, az említett apostoli buzdítás egyes megállapításaival együtt heves reakciókat váltott ki katolikus és konzervatív körökben, elsősorban az Egyesült Államokban[1] hiszen a társadalmi egyenlőség hangoztatása sokaknak az osztályok nélküli társadalom marxista eszméjét juttatta eszébe. A Ferenc pápát ért bírálatok egyébként javarészt az amerikai Republikánus Párt jobb szárnyától, az úgynevezett Tea Party mozgalomtól érkeztek.[2] Joe Carter, a konzervatív Acton Institute munkatársa ugyancsak a Twitteren (2014. április 28) így reagált a pápa üzenetére: „Nem, nem így van: a társadalmi rossz okai a gyűlölet és a közöny.” Üzenetének kommentjeiben Carter arról is szólt, hogy ő is keresztény, a baptista közösség tagja, majd rosszallóan jegyezte meg, hogy Ferenc pápa Péter és Pál bibliai tanítását Thomas Piketty nézeteivel cserélte fel.[3] Phil Lawler, a Catholic Culture hasábjain radikális kijelentésnek nevezte Ferenc pápa mondatát, amely mint közgazdaságtani értékelés, szerinte nagyon is leegyszerűsítő. Ugyanakkor Lawler a cikkében elemezte az iniquitas kifejezés egyes jelentéseit is, megállapítva, hogy a latin szó egyenlőtlenséget, de egyben igazságtalanságot is jelenthet, így a pápa kijelentését több síkon is lehet értelmezni: Ferenc pápa üzenete mögött nem kell tehát feltétlenül a társadalmi osztályok és különbségek megszüntetésére irányuló szándékot keresni.[4] A The American Conservative magazinban Rod Dreher leegyszerűsítőnek és zavart keltőnek nevezte Ferenc pápa Twitter-üzenetét, ugyanis – jegyezte meg – a javak maximális újraelosztására már a Szovjetunió is kísérletet tett, az mégsem vált földi paradicsommá. A társadalmi rossz gyökere nem az egyenlőtlenség, hanem az önzés – jegyezte meg Dreher – a túlzott egalitarizmus pedig legalább olyan veszélyes lehet, mint a túlzott elitizmus.[5] A fenti reakciók jól mutatják, hogy az amerikai radikális jobboldal képviselői szembehelyezkedtek a pápa által vázolt erkölcsi és gazdasági alapelvekkel. Ennek a legfőbb oka – nézetem szerint – az, hogy ezek a politikai csoportok saját gazdasági és társadalmi rendszerük ellentétét, az általuk nagyra becsült libertárius gazdasági- és társadalomszervezési elvek cáfolatát látják Ferenc pápa tanításának egy-egy részletében.
Az Evangelii gaudium[6] egyes sorai segítenek a fenti Twitter-üzenet értelmezésében. Az apostoli buzdításban Ferenc pápa hosszabban és választékosabban is beszélt a fenti alapelv jelentéséről. 189. pontban ezt olvashatjuk: „A szolidaritás annak a spontán reakciója, aki felismeri a tulajdon közösségi funkcióját és a javak magántulajdont megelőző egyetemes rendeltetését. A javak magántulajdona azért nyer igazolást, hogy e javak megőrződjenek és gyarapodjanak, oly módon, hogy jobban szolgálják a közjót. Ezért a szolidaritást úgy kell megélni, mint amellett való döntést, hogy visszaadjuk a szegényeknek azt, ami megilleti őket.” Majd néhány sorral lejjebb VI. Pált idézve így érvelt Ferenc pápa: „A szerencsésebbeknek le kell mondaniuk bizonyos jogaikról, hogy javaikat készségesebben tudják mások rendelkezésére bocsátani.” Nem hinném, hogy a pápa a magántulajdon esküdt ellensége volna: annak védelme az Egyház társadalmi tanításának is részét képezi.[7] A magántulajdon védelme szorosan kötődik az emberi személy védelméhez. A fent idézett sorok sokkal inkább meg akarják rengetni az önhittségünket, azt tanítva, hogy anyagi javaink által szavatolt biztonságunk tudatában ne higgyük, hogy jogunk lenne mások kárára birtokolnunk, vagy akár mások kizsákmányolásán keresztül megszereznünk azokat. Ferenc pápa sorain érződik az ún. harmadik világban (elsősorban Dél-Amerikában) kibontakozott felszabadítás teológiáinak hatása is.[8] Ezek a teológiai mozgalmak az anyagi, erkölcsi és lelki szegények felszabadítását tűzték ki célul, és a szegénység témáját tették egy új evangéliumi reflexió alapjává. A pápa gondolkodásában a szegények felemelkedése nem pusztán szociális kérdés, hanem az evangélium evilági megjelenésének a helye: ahol a szegények vannak, ott van Isten is. Amikor a pápa a világban tapasztalható egyenlőtlenséget nehezményezte, akkor a javak igazságosabb elosztásának igényét fogalmazta meg, nem a magántulajdon, vagy a társadalmi osztályok közötti különbségek tagadását.[9]
•••
A pápa társadalom-kritikájának fontos részét képezi egy a gazdaságpolitikát érintő bírálat megfogalmazása. Kellő szociális érzékenység és szolidaritás nélkül a jóléti államok gazdasági rendszerei könnyen válnak ugyanis kizsákmányolóvá. Az apostoli buzdítás 204. pontjában találjuk: „Nem bízhatunk többé a piac vak erőiben és láthatatlan kezében. Az igazságos fejlődés többet követel a gazdasági fejlődésnél, bár feltételezi azt.” A szegények felé való különös érzékenység Ferenc egyik központi programja, de a piac önszabályozó képességének megkérdőjelezése nemcsak egy, az argentin mélyszegénységet belülről ismerő püspök keserű következtetése. A piac önszervező képességéről ma bebizonyosodni látszik: az alapelv, miszerint a felgyülemlő javakból majd jóllaknak a szegények, nem teljesül.[10] Egy libertárius gazdaságpolitika és a piac önszervező képességébe vetett már-már vallásos hit nemcsak hogy nem működik, de ellenkezik is az Egyház tanításával, különösen a szolidaritás követelményével. Ferenc pápa tehát az állam nagyobb mértékű, de ésszerű beavatkozásának követelményétől sem riadna vissza annak érdekében, hogy a piac autonómiájának következményeitől megóvja az emberi kapzsiságnak áldozatul eső alsóbb társadalmi rétegeket. A szegények és a gazdagok közötti különbség napjainkban folyamatosan növekszik. Az olló növekedésével együtt csökken a gazdagok száma, a föld vagyonának egyre nagyobb részét egy egyre kisebb csoport birtokolja.[11] A gazdagok egyre gazdagabbak és egyre kevesebben vannak.[12] Ennek következtében a tőke kevesek birtokában halmozódik fel, és nem mozog a piacokon. A problémák megoldását Ferenc pápa abban látja, hogy részben „le kell mondani a piac autonómiájáról” és fel kell hagyni a „pénzügyi spekulációval.” (Evangelii gaudium 202.) A szabad piac autonómiája és annak önszervező képessége ugyanis nem elegendő arra, hogy megoldja a világméretű szegénység problémáit, pedig a gazdasági rendszerek célja az emberiség közjavának szolgálata lenne. Nem a szabad piacról kell lemondani, de ki kell küszöbölni annak hiányosságait. A pápa ilyen nézetei persze ismét csak kivívták a „minimális állam” elvét képviselő amerikai jobboldal híveinek nemtetszését. Hangsúlyoznunk kell, hogy Ferenc pápa nem konkrét közgazdaságtani elméleteket akart kritizálni. Ezek bírálata nem a pápa feladata. Ferenc pápa sokkal inkább a fennálló gazdasági rendszerekben általában tapasztalható emberi önzés ellen szólt. Kapitalista gazdasági rendszereink alkalmasak ugyanis arra, hogy kellő szolidaritás hiányában elnyomják és kizsákmányolják a szegényeket. Ferenc pápa nem egy konkrét gazdasági rendszert illetett kritikával, hanem a jelenleg fennálló gazdasági berendezkedések elidegenítő, szegények iránt érzéketlen torzulásait.
2014. június 16-17 között, a Vatikánban a Szentszék Iustitia et Pax Tanácsa által rendezett Invetsing for the Poor konferencián Ferenc pápa a résztvevőkkel egy a fentiekhez hasonló gondolatokat osztott meg: „Nem lehet tovább tűrni, hogy a pénzügyi piacok határozzák meg az egyes népek sorsát, hiszen sokkal inkább szolgálniuk kell azok szükségleteit.”[13] A nyugati típusú gazdasági rendszerünk jelenleg számos konkrét helyzetben szolidaritáshiányos. Ahogy a pápa megjegyezte: „A ’szolidaritás’ szó kissé megkopott és olykor helytelenül értelmezik, ám sokkal többet jelent a nagylelkűség néhány szórványos cselekedeténél. Új mentalitás kialakítását követeli meg, amely közösségben, mindenki életének a javak néhány ember részéről történő kisajátításával szembeni elsőbbségében gondolkodik.” (Evangelii gaudium 189.) A piac regulázatlan szabadsága önmagában nem védi meg a szegényeket, sőt felfalja az embert ott, ahol a közösségben hiányzik az egymás felé való fordulás. A fent idézett Twitter-üzenet iniquitas kifejezése egyenlőtlenséget, de egyben igazságtalanságot is jelent. Az igazságtalanságból következik a szolidaritás hiánya, míg abból az igazságtalan egyenlőtlenség. A szolidaritáshiányos gazdasági rendszer torzulásai (a szegények számának növekedése, a tőke mind kevesebbeknél történő koncentrációja, a tőke mozgásának lassulása, stb.) pedig idővel a gazdagoknak is a kárára válnak majd!
•••
A pápát ért bírálatok többfélék voltak. Az egyenlőség igénye miatt sokan az osztályok nélküli társadalom képével riogattak, a magántulajdonnal való visszaélés bírálata a magántulajdon tagadásának vádját hozta magával, míg a szabad piac bírálata azoknak adott lehetőséget a kritikára, akik a „minimális állam” és a piac abszolút autonómiájának elveit gondolkodásuk dogmáivá tették. Úgy gondolom azok, akik a dél-amerikai pápa kijelentéseiben marxista hatásokat véltek felfedezni, valójában saját eszméik rabjaivá váltak, és nem vették észre, hogy az elméletek egyáltalán nem mindig fedik le a valóságot. A valós problémák mindig megkövetelik azt, hogy elméleteinket és eszméinket azokat látva korrigáljuk, és megfelelő méltányosság igényével alkalmazzuk. A pápát azért érhette az a vád, hogy kijelentései leegyszerűsítőek, mert nem egyes elméleteket, hanem a konkrét valóságot, a jelenleg tapasztalható emberi önzést bírálta.
Ferenc pápa dél-koreai útjáról (2014. augusztus 14-18.) hazatérőben adott interjújában elárulta, hogy Turkson bíborossal, a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnökével egy ökológiával kapcsolatos enciklikán dolgoznak. Úgy gondolom, társadalmi témákat illetően a fenti, radikális hangvételtől a jövőben sem várhatunk enyhébbet a pápától.
- Dr. Gájer László -
[1] Vö. például: Grant Gallicho, U.S. conservatives frightened & confused by pope’s moral world, in https://www.commonwealmagazine.org/blog/us-conservatives-frightened-confused-popes-moral-world
[2] Vö. Michael Novak, Le parole di Francesco che l’America non ha capito, in http://www.corriere.it/cultura/13_dicembre_11/parole-francesco-che-l-america-non-ha-capito-730e2cbc-6294-11e3-a809-0fced5f7d9ac.shtml
[3] Thomas Piketty 2013-ban megjelent, hamar bestsellerré vált könyvének (Le Capital au XXIe siècle, Éditions du Seuil, Paris 2013.) problémafelvetése szintén hasonló: a tőke szabad áramlása hosszú távon fontosabb, mint a gazdasági növekedés – a javak felhalmozódása által azok igazságtalan elosztása gazdasági és társadalmi instabilitáshoz vezet.
[4] Vö. Phil Lawler, Iniquitas radix malorum: The Pope's tweet is a variation on a familiar theme, in http://www.catholicculture.org/commentary/the-city-gates.cfm?ID=787 [5] Rod Dreher, The Egalitarian Pope Francis, in http://www.theamericanconservative.com/dreher/egalitarian-pope-francis/ [6] Ferenc pápa, Evangelii gaudium, apostoli buzdítás, ford. Diós István, Szent István Társulat, Budapest 2014.
[7] Lásd a katolikus társadalmi tanítás alapszövegeit a magántulajdon védelmében: „A baj orvoslására a szocialisták, a szegények irigységét a gazdagok ellen szítva, a magántulajdon eltörlését tartják szükségesnek, és az egyesek javait minden ember közös tulajdonává kívánják tenni, ennek keresztülvitelét pedig vagy a helyi hatóságok vezetésére, vagy a kormányra bízzák. Azt hiszik ugyanis, segítenek a jelenlegi bajokon, ha a magántulajdont ily módon köztulajdonná átalakítva egyenlően osztják fel a polgárok közt a vagyont és a belőle származó előnyöket. Tervük azonban a szociális kérdés megoldására annyira alkalmatlan, hogy maguknak a munkásoknak is kárára volna, ezen kívül pedig felettébb igazságtalan is, mivel erőszakot alkalmaz a jogos birtokosok ellen, megzavarja az államrendet, alapjaiban felforgatja a társadalmat.” XIII. Leó, Rerum novarum enciklika, 1891, 3. pont., in Tomka M., Goják J., Az Egyház társadalmi tanítása – Dokumentumok, Szent István Társulat, Budapest én., 30.
valamint „Tudjátok…, milyen erélyesen védelmezte boldogemlékű elődünk a magántulajdonjogot a korabeli szocialista nézetekkel szemben; bebizonyította, hogy a magántulajdon eltörlése még a munkásosztálynak sem előnyt, hanem végveszélyt jelentene… Először is tudnivaló és bizonyított ténynek kell tekinteni azt, hogy Leó pápa és az egyház útmutatásával és irányítása mellett működő hittudósok soha nem vonták kétségbe a magántulajdon kettős jellegét, egyéni és közösségi rendeltetését, az egyénre és a közjóra irányuló természetét; ellenkezőleg, mindenkor egybehangzóan állították, hogy a magántulajdon jogát a természet, vagyis maga a Teremtő Isten arra a célra adta az embereknek, hogy egyrészt az egyének gondoskodhassanak saját magukról és családjukról, és hogy másrészt a javak, amelyeket a Teremtő az emberiség egyetemes családjának rendelt, ezt a célt valóban szolgálják is, éppen a magántulajdon intézménye révén: mindezt semmilyen más módon nem lehet elérni, csak úgy, ha az ember megőrzi a magántulajdonnak ezt a szilárd és meghatározott rendeltetését.” XI. Piusz, Quandragesimo anno, enciklika, 1930, 44-45. pont., in Tomka, Goják, Az Egyház társadalmi tanítása, 70-71.
[8] A felszabadítás teológiáinak ismertetését lásd: Patsch Ferenc, Teológia életközelben - A felszabadításteolgiák eredete, irányzatai és kilátásai, in Teológia XLVIII. évf./2014. 1-2., 31-49.
[9] A Katolikus Egyház társadalmi tanítása nem tagadja a társadalmi osztályok létét, nem kívánja azok eltörlését. Vö. pl. XIII. Leó, Rerum novarum, 15.
[10] Az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításának 54. pontjában az úgynevezett „trickle-down” közgazdasági elméleteket illette bírálattal. Ferenc pápa hibásnak tartotta ugyanis azt a hozzáállást, amely szerint a különböző kedvezményekben részesített gazdagabb társadalmi osztályok megerősödése magával hozza majd az alsóbb, szegényebb néprétegek nagyobb jólétét, ha a kialakult jólét leszivárog az alsóbb társadalmi osztályok felé is. Ez az elvárás – Ferenc pápa szerint – nem teljesült. A „trickle-down economics” kifejezés komoly politikai konnotációkkal bír, hiszen ez az elv a Reagen-kormányzat fontos alapelvei közé tartozott. Így az apostoli buzdítás angol fordításának megjelenése az amerikai konzervatívok és republikánusok ismételt nemtetszését váltotta ki, hiszen rámutatott a fenti elvek hiányosságaira, ha a gazdaságban nincs meg a kellő szolidaritás, akkor a fenti elvek működésképtelenek ugyanis. Vö. Michael Novak, Le parole di Francesco che l’America non ha capito, in http://www.corriere.it/cultura/13_dicembre_11/parole-francesco-che-l-america-non-ha-capito-730e2cbc-6294-11e3-a809-0fced5f7d9ac.shtml
[11] Vö. Kasnyik Márton, Ezt már nem úszhatják meg a szupergazdagok, in http://index.hu/gazdasag/2014/06/02/adot_a_szupergazdagokra/
[12] Ezen a téren radikális megállapításokat nemcsak Ferenc pápa tett. Vö. A szegények forradalmától parázik az amerikai milliárdos, in http://444.hu/2014/07/01/hanaue/
[13] Vö. Iacopo Scaramuzzi, Bergoglio: intollerabile il dominio della finanza sui popoli, in http://www.lastampa.it/2014/06/16/esteri/vatican-insider/it/bergoglio-intollerabile-il-dominio-della-finanza-sui-popoli-3J9ijpYosXeDUohP0SDHPM/pagina.html
Az Evangelii gaudium[6] egyes sorai segítenek a fenti Twitter-üzenet értelmezésében. Az apostoli buzdításban Ferenc pápa hosszabban és választékosabban is beszélt a fenti alapelv jelentéséről. 189. pontban ezt olvashatjuk: „A szolidaritás annak a spontán reakciója, aki felismeri a tulajdon közösségi funkcióját és a javak magántulajdont megelőző egyetemes rendeltetését. A javak magántulajdona azért nyer igazolást, hogy e javak megőrződjenek és gyarapodjanak, oly módon, hogy jobban szolgálják a közjót. Ezért a szolidaritást úgy kell megélni, mint amellett való döntést, hogy visszaadjuk a szegényeknek azt, ami megilleti őket.” Majd néhány sorral lejjebb VI. Pált idézve így érvelt Ferenc pápa: „A szerencsésebbeknek le kell mondaniuk bizonyos jogaikról, hogy javaikat készségesebben tudják mások rendelkezésére bocsátani.” Nem hinném, hogy a pápa a magántulajdon esküdt ellensége volna: annak védelme az Egyház társadalmi tanításának is részét képezi.[7] A magántulajdon védelme szorosan kötődik az emberi személy védelméhez. A fent idézett sorok sokkal inkább meg akarják rengetni az önhittségünket, azt tanítva, hogy anyagi javaink által szavatolt biztonságunk tudatában ne higgyük, hogy jogunk lenne mások kárára birtokolnunk, vagy akár mások kizsákmányolásán keresztül megszereznünk azokat. Ferenc pápa sorain érződik az ún. harmadik világban (elsősorban Dél-Amerikában) kibontakozott felszabadítás teológiáinak hatása is.[8] Ezek a teológiai mozgalmak az anyagi, erkölcsi és lelki szegények felszabadítását tűzték ki célul, és a szegénység témáját tették egy új evangéliumi reflexió alapjává. A pápa gondolkodásában a szegények felemelkedése nem pusztán szociális kérdés, hanem az evangélium evilági megjelenésének a helye: ahol a szegények vannak, ott van Isten is. Amikor a pápa a világban tapasztalható egyenlőtlenséget nehezményezte, akkor a javak igazságosabb elosztásának igényét fogalmazta meg, nem a magántulajdon, vagy a társadalmi osztályok közötti különbségek tagadását.[9]
•••
A pápa társadalom-kritikájának fontos részét képezi egy a gazdaságpolitikát érintő bírálat megfogalmazása. Kellő szociális érzékenység és szolidaritás nélkül a jóléti államok gazdasági rendszerei könnyen válnak ugyanis kizsákmányolóvá. Az apostoli buzdítás 204. pontjában találjuk: „Nem bízhatunk többé a piac vak erőiben és láthatatlan kezében. Az igazságos fejlődés többet követel a gazdasági fejlődésnél, bár feltételezi azt.” A szegények felé való különös érzékenység Ferenc egyik központi programja, de a piac önszabályozó képességének megkérdőjelezése nemcsak egy, az argentin mélyszegénységet belülről ismerő püspök keserű következtetése. A piac önszervező képességéről ma bebizonyosodni látszik: az alapelv, miszerint a felgyülemlő javakból majd jóllaknak a szegények, nem teljesül.[10] Egy libertárius gazdaságpolitika és a piac önszervező képességébe vetett már-már vallásos hit nemcsak hogy nem működik, de ellenkezik is az Egyház tanításával, különösen a szolidaritás követelményével. Ferenc pápa tehát az állam nagyobb mértékű, de ésszerű beavatkozásának követelményétől sem riadna vissza annak érdekében, hogy a piac autonómiájának következményeitől megóvja az emberi kapzsiságnak áldozatul eső alsóbb társadalmi rétegeket. A szegények és a gazdagok közötti különbség napjainkban folyamatosan növekszik. Az olló növekedésével együtt csökken a gazdagok száma, a föld vagyonának egyre nagyobb részét egy egyre kisebb csoport birtokolja.[11] A gazdagok egyre gazdagabbak és egyre kevesebben vannak.[12] Ennek következtében a tőke kevesek birtokában halmozódik fel, és nem mozog a piacokon. A problémák megoldását Ferenc pápa abban látja, hogy részben „le kell mondani a piac autonómiájáról” és fel kell hagyni a „pénzügyi spekulációval.” (Evangelii gaudium 202.) A szabad piac autonómiája és annak önszervező képessége ugyanis nem elegendő arra, hogy megoldja a világméretű szegénység problémáit, pedig a gazdasági rendszerek célja az emberiség közjavának szolgálata lenne. Nem a szabad piacról kell lemondani, de ki kell küszöbölni annak hiányosságait. A pápa ilyen nézetei persze ismét csak kivívták a „minimális állam” elvét képviselő amerikai jobboldal híveinek nemtetszését. Hangsúlyoznunk kell, hogy Ferenc pápa nem konkrét közgazdaságtani elméleteket akart kritizálni. Ezek bírálata nem a pápa feladata. Ferenc pápa sokkal inkább a fennálló gazdasági rendszerekben általában tapasztalható emberi önzés ellen szólt. Kapitalista gazdasági rendszereink alkalmasak ugyanis arra, hogy kellő szolidaritás hiányában elnyomják és kizsákmányolják a szegényeket. Ferenc pápa nem egy konkrét gazdasági rendszert illetett kritikával, hanem a jelenleg fennálló gazdasági berendezkedések elidegenítő, szegények iránt érzéketlen torzulásait.
2014. június 16-17 között, a Vatikánban a Szentszék Iustitia et Pax Tanácsa által rendezett Invetsing for the Poor konferencián Ferenc pápa a résztvevőkkel egy a fentiekhez hasonló gondolatokat osztott meg: „Nem lehet tovább tűrni, hogy a pénzügyi piacok határozzák meg az egyes népek sorsát, hiszen sokkal inkább szolgálniuk kell azok szükségleteit.”[13] A nyugati típusú gazdasági rendszerünk jelenleg számos konkrét helyzetben szolidaritáshiányos. Ahogy a pápa megjegyezte: „A ’szolidaritás’ szó kissé megkopott és olykor helytelenül értelmezik, ám sokkal többet jelent a nagylelkűség néhány szórványos cselekedeténél. Új mentalitás kialakítását követeli meg, amely közösségben, mindenki életének a javak néhány ember részéről történő kisajátításával szembeni elsőbbségében gondolkodik.” (Evangelii gaudium 189.) A piac regulázatlan szabadsága önmagában nem védi meg a szegényeket, sőt felfalja az embert ott, ahol a közösségben hiányzik az egymás felé való fordulás. A fent idézett Twitter-üzenet iniquitas kifejezése egyenlőtlenséget, de egyben igazságtalanságot is jelent. Az igazságtalanságból következik a szolidaritás hiánya, míg abból az igazságtalan egyenlőtlenség. A szolidaritáshiányos gazdasági rendszer torzulásai (a szegények számának növekedése, a tőke mind kevesebbeknél történő koncentrációja, a tőke mozgásának lassulása, stb.) pedig idővel a gazdagoknak is a kárára válnak majd!
•••
A pápát ért bírálatok többfélék voltak. Az egyenlőség igénye miatt sokan az osztályok nélküli társadalom képével riogattak, a magántulajdonnal való visszaélés bírálata a magántulajdon tagadásának vádját hozta magával, míg a szabad piac bírálata azoknak adott lehetőséget a kritikára, akik a „minimális állam” és a piac abszolút autonómiájának elveit gondolkodásuk dogmáivá tették. Úgy gondolom azok, akik a dél-amerikai pápa kijelentéseiben marxista hatásokat véltek felfedezni, valójában saját eszméik rabjaivá váltak, és nem vették észre, hogy az elméletek egyáltalán nem mindig fedik le a valóságot. A valós problémák mindig megkövetelik azt, hogy elméleteinket és eszméinket azokat látva korrigáljuk, és megfelelő méltányosság igényével alkalmazzuk. A pápát azért érhette az a vád, hogy kijelentései leegyszerűsítőek, mert nem egyes elméleteket, hanem a konkrét valóságot, a jelenleg tapasztalható emberi önzést bírálta.
Ferenc pápa dél-koreai útjáról (2014. augusztus 14-18.) hazatérőben adott interjújában elárulta, hogy Turkson bíborossal, a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnökével egy ökológiával kapcsolatos enciklikán dolgoznak. Úgy gondolom, társadalmi témákat illetően a fenti, radikális hangvételtől a jövőben sem várhatunk enyhébbet a pápától.
- Dr. Gájer László -
[1] Vö. például: Grant Gallicho, U.S. conservatives frightened & confused by pope’s moral world, in https://www.commonwealmagazine.org/blog/us-conservatives-frightened-confused-popes-moral-world
[2] Vö. Michael Novak, Le parole di Francesco che l’America non ha capito, in http://www.corriere.it/cultura/13_dicembre_11/parole-francesco-che-l-america-non-ha-capito-730e2cbc-6294-11e3-a809-0fced5f7d9ac.shtml
[3] Thomas Piketty 2013-ban megjelent, hamar bestsellerré vált könyvének (Le Capital au XXIe siècle, Éditions du Seuil, Paris 2013.) problémafelvetése szintén hasonló: a tőke szabad áramlása hosszú távon fontosabb, mint a gazdasági növekedés – a javak felhalmozódása által azok igazságtalan elosztása gazdasági és társadalmi instabilitáshoz vezet.
[4] Vö. Phil Lawler, Iniquitas radix malorum: The Pope's tweet is a variation on a familiar theme, in http://www.catholicculture.org/commentary/the-city-gates.cfm?ID=787 [5] Rod Dreher, The Egalitarian Pope Francis, in http://www.theamericanconservative.com/dreher/egalitarian-pope-francis/ [6] Ferenc pápa, Evangelii gaudium, apostoli buzdítás, ford. Diós István, Szent István Társulat, Budapest 2014.
[7] Lásd a katolikus társadalmi tanítás alapszövegeit a magántulajdon védelmében: „A baj orvoslására a szocialisták, a szegények irigységét a gazdagok ellen szítva, a magántulajdon eltörlését tartják szükségesnek, és az egyesek javait minden ember közös tulajdonává kívánják tenni, ennek keresztülvitelét pedig vagy a helyi hatóságok vezetésére, vagy a kormányra bízzák. Azt hiszik ugyanis, segítenek a jelenlegi bajokon, ha a magántulajdont ily módon köztulajdonná átalakítva egyenlően osztják fel a polgárok közt a vagyont és a belőle származó előnyöket. Tervük azonban a szociális kérdés megoldására annyira alkalmatlan, hogy maguknak a munkásoknak is kárára volna, ezen kívül pedig felettébb igazságtalan is, mivel erőszakot alkalmaz a jogos birtokosok ellen, megzavarja az államrendet, alapjaiban felforgatja a társadalmat.” XIII. Leó, Rerum novarum enciklika, 1891, 3. pont., in Tomka M., Goják J., Az Egyház társadalmi tanítása – Dokumentumok, Szent István Társulat, Budapest én., 30.
valamint „Tudjátok…, milyen erélyesen védelmezte boldogemlékű elődünk a magántulajdonjogot a korabeli szocialista nézetekkel szemben; bebizonyította, hogy a magántulajdon eltörlése még a munkásosztálynak sem előnyt, hanem végveszélyt jelentene… Először is tudnivaló és bizonyított ténynek kell tekinteni azt, hogy Leó pápa és az egyház útmutatásával és irányítása mellett működő hittudósok soha nem vonták kétségbe a magántulajdon kettős jellegét, egyéni és közösségi rendeltetését, az egyénre és a közjóra irányuló természetét; ellenkezőleg, mindenkor egybehangzóan állították, hogy a magántulajdon jogát a természet, vagyis maga a Teremtő Isten arra a célra adta az embereknek, hogy egyrészt az egyének gondoskodhassanak saját magukról és családjukról, és hogy másrészt a javak, amelyeket a Teremtő az emberiség egyetemes családjának rendelt, ezt a célt valóban szolgálják is, éppen a magántulajdon intézménye révén: mindezt semmilyen más módon nem lehet elérni, csak úgy, ha az ember megőrzi a magántulajdonnak ezt a szilárd és meghatározott rendeltetését.” XI. Piusz, Quandragesimo anno, enciklika, 1930, 44-45. pont., in Tomka, Goják, Az Egyház társadalmi tanítása, 70-71.
[8] A felszabadítás teológiáinak ismertetését lásd: Patsch Ferenc, Teológia életközelben - A felszabadításteolgiák eredete, irányzatai és kilátásai, in Teológia XLVIII. évf./2014. 1-2., 31-49.
[9] A Katolikus Egyház társadalmi tanítása nem tagadja a társadalmi osztályok létét, nem kívánja azok eltörlését. Vö. pl. XIII. Leó, Rerum novarum, 15.
[10] Az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításának 54. pontjában az úgynevezett „trickle-down” közgazdasági elméleteket illette bírálattal. Ferenc pápa hibásnak tartotta ugyanis azt a hozzáállást, amely szerint a különböző kedvezményekben részesített gazdagabb társadalmi osztályok megerősödése magával hozza majd az alsóbb, szegényebb néprétegek nagyobb jólétét, ha a kialakult jólét leszivárog az alsóbb társadalmi osztályok felé is. Ez az elvárás – Ferenc pápa szerint – nem teljesült. A „trickle-down economics” kifejezés komoly politikai konnotációkkal bír, hiszen ez az elv a Reagen-kormányzat fontos alapelvei közé tartozott. Így az apostoli buzdítás angol fordításának megjelenése az amerikai konzervatívok és republikánusok ismételt nemtetszését váltotta ki, hiszen rámutatott a fenti elvek hiányosságaira, ha a gazdaságban nincs meg a kellő szolidaritás, akkor a fenti elvek működésképtelenek ugyanis. Vö. Michael Novak, Le parole di Francesco che l’America non ha capito, in http://www.corriere.it/cultura/13_dicembre_11/parole-francesco-che-l-america-non-ha-capito-730e2cbc-6294-11e3-a809-0fced5f7d9ac.shtml
[11] Vö. Kasnyik Márton, Ezt már nem úszhatják meg a szupergazdagok, in http://index.hu/gazdasag/2014/06/02/adot_a_szupergazdagokra/
[12] Ezen a téren radikális megállapításokat nemcsak Ferenc pápa tett. Vö. A szegények forradalmától parázik az amerikai milliárdos, in http://444.hu/2014/07/01/hanaue/
[13] Vö. Iacopo Scaramuzzi, Bergoglio: intollerabile il dominio della finanza sui popoli, in http://www.lastampa.it/2014/06/16/esteri/vatican-insider/it/bergoglio-intollerabile-il-dominio-della-finanza-sui-popoli-3J9ijpYosXeDUohP0SDHPM/pagina.html