„A haladás hipotézisét elfogadva az új mindig továbblép a múlton; a történelem a testet öltött tökéletlenség, és az eljövendő napoknak a történelem előli menekülés lett a jelszava.” /Lord Acton/
Ferenc pápa második nagy strasbourgi beszéde röviddel 12 óra után hangzott el az Európa Tanács plenáris ülésén, annak parlamentjében. A Szentszéknek egyébként 1970 óta megfigyelői jogállása van az Európa Tanácsban, így Ferenc pápa részben, mint tagállami vezető szólalhatott fel ezen a helyen. A beszéd központi gondolata ezúttal a béke megőrzése mellett a multipoláris Európa és az azon belül megmutatkozó tranverzalitás gondolatai voltak. Amikor a 47 tagállam által képviselt 820 millió állampolgárt szólította meg, helyesen érzett rá az államok, a népek, a kultúrák és az egyes állampolgárok között fennálló különbségekre. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ezen a helyen sem beszélt a keresztény kultúra, gondolkodás, vagy értékrend vezető szerepéről. Ferenc pápa úgy látja Európát, mint ami egy sokszínű, sokféle gondolkodásmódot és kultúrát befogadó közösség. A keresztények szerepe ebben az Európában az, hogy jelen legyenek a társadalmakban, tisztaságukkal és hitükkel segítsenek felfedezni az embert, és így a nemzetek és kultúrák közötti együttműködést. Ha egyben a kontinens tudatosítja saját keresztény gyökereit, akkor erősebb identitással, jobban szolgálhatja állampolgárait.
Ferenc pápa második nagy strasbourgi beszéde röviddel 12 óra után hangzott el az Európa Tanács plenáris ülésén, annak parlamentjében. A Szentszéknek egyébként 1970 óta megfigyelői jogállása van az Európa Tanácsban, így Ferenc pápa részben, mint tagállami vezető szólalhatott fel ezen a helyen. A beszéd központi gondolata ezúttal a béke megőrzése mellett a multipoláris Európa és az azon belül megmutatkozó tranverzalitás gondolatai voltak. Amikor a 47 tagállam által képviselt 820 millió állampolgárt szólította meg, helyesen érzett rá az államok, a népek, a kultúrák és az egyes állampolgárok között fennálló különbségekre. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ezen a helyen sem beszélt a keresztény kultúra, gondolkodás, vagy értékrend vezető szerepéről. Ferenc pápa úgy látja Európát, mint ami egy sokszínű, sokféle gondolkodásmódot és kultúrát befogadó közösség. A keresztények szerepe ebben az Európában az, hogy jelen legyenek a társadalmakban, tisztaságukkal és hitükkel segítsenek felfedezni az embert, és így a nemzetek és kultúrák közötti együttműködést. Ha egyben a kontinens tudatosítja saját keresztény gyökereit, akkor erősebb identitással, jobban szolgálhatja állampolgárait.
Ferenc pápa a béke megteremtését olyan folyamatnak nevezte, amely mindig újabb cselekvésre hív, és amelyről soha nem mondhatjuk, hogy elértük. A békéért való fáradozásunk gyakran különleges történelmi események kapcsán hoz gyümölcsöt, akkor látjuk meg a békéért tett fáradozásaink értelmét. De a békéért végzett munka egy folyamat, a béke kultúrájára nevelni kell. A béke, mint magasztos cél folyamatos aktivitást kíván. A béke a történelem során újra és újra erőszakot szenved, és ez a nyomás itt Európában is létezik még. Az Európa Tanács feladata, hogy politikai megoldásokat keressen a felmerülő, aktuális krízisekre adható válaszként. A békét nem egyszer a nemzetközi, vagy vallási alapon szerveződő terrorista csoportoktól kell megvédeni. A béke nem a háború, a konfliktusok, és a feszültségek puszta hiányát jelenti, hanem annál sokkal többet.
Megőrzésének eszköze Európában az emberi jogok védelme, a joguralom elősegítése és a demokrácia növekedésének támogatása – érvelt a pápa. Társadalmaink békés együttélése ezen az elvi alapon lehetséges. Ezt követően Ferenc pápa Clemente Rebora XX. századi olasz költő, későbbi pap egy versére utalt. A versre a képi világa miatt utalt a pápa, ezért szövegét ide másoltam:
Megőrzésének eszköze Európában az emberi jogok védelme, a joguralom elősegítése és a demokrácia növekedésének támogatása – érvelt a pápa. Társadalmaink békés együttélése ezen az elvi alapon lehetséges. Ezt követően Ferenc pápa Clemente Rebora XX. századi olasz költő, későbbi pap egy versére utalt. A versre a képi világa miatt utalt a pápa, ezért szövegét ide másoltam:
Il pioppo
Vibra nel vento con tutte le sue foglie
il pioppo severo;
spasima l'aria in tutte le sue doglie
nell'ansia del pensiero:
dal tronco in rami per fronde si esprime
tutte al ciel tese con raccolte cime:
fermo rimane il tronco del mistero,
e il tronco s'inabissa ov'è più vero.
Vibra nel vento con tutte le sue foglie
il pioppo severo;
spasima l'aria in tutte le sue doglie
nell'ansia del pensiero:
dal tronco in rami per fronde si esprime
tutte al ciel tese con raccolte cime:
fermo rimane il tronco del mistero,
e il tronco s'inabissa ov'è più vero.
A nyárfa című vers egy olyan fáról szól, amely vibráló szélben agonizáló fájdalom félelmében és szorongás között áll. A törzse ágakban végződve tör az ég felé a viharban. A törzse azonban rejtély marad, hiszen az a mélyből, egy sokkal igazabb helyről gyökerezik. Az utalt vers nyilvánvaló figyelmeztetés arra, hogy az a fa, amely mélyebbre nem ereszti a gyökerét a titkokban, csak látszólag erős, valójában azonban rövid életű. A jövő felé törekvő fejlődés igényli a gyökereket, vagyis igényli a múltat. Emlékezetre, bátorságra, egy emberi utópia víziójára van szükségünk. A lelkiismeretünk képes felismertetni velünk azt a méltóságot, amely az abszolút felé megnyitja az embert. Ez elvezet oda is, hogy a jogot nem egy szubjektivisztikus, individualista értelemben alkalmazzuk, hanem az ember képes legyen megélni a saját társadalmi dimenzióját. Az individualizmus azt jelenti, hogy nincs többé képességünk olyan autentikus emberi kapcsolatokat építeni, amelyeket az igazság és a kölcsönös tisztelet jellemez. Európának gyökereiről gondolkodva fel kell tennie magának a kérdést, hogy hol van az a lelke, amely történelem folyamán a nagy eszméket kereste, és amely a kíváncsiság által újabb felfedezések felé hajtotta? Hol van Európa igazság iránti szomjúsága? A kontinens jövője attól függ, milyen válaszokat adunk ezekre a kérdésekre. Az emberi, művészi, technikai, politikai, társadalmi, gazdasági és vallási örökségünk vajon egyszerűen a múlt egy terméke marad, vagy képes még meghatározni a gondolkodásunkat és kultúránkat? Az Emberi Jogok Európai Bíróságának az a feladata, hogy Európa lelkiismerete legyen, így különös feladata lehet ebben a folyamatban, saját gyökereinket keresve.
Gyökereinket az emlékezet mindennapos gyakorlatai által kell keresnünk, megtalálnunk és megőriznünk nekünk, mai európaiaknak. Ez pedig megköveteli, hogy a valóságban éljünk, és azt megfigyelve adjunk válaszokat felmerülő kérdéseinkre. A mai Európa valóságát a pápa két kifejezéssel, két megközelítési szemponttal írta le. Ezek a multipolaritás és a tranzverzalitás szempontjai. Először vegyük az elsőt. Európa hosszú ideig bipoláris volt – vagy ahogy II. János Pál pápa mondta: két, egy keleti és egy nyugati tüdővel lélegzett. A Róma-Bizánc-Moszkva menti megosztottság történelmi öröksége erőteljesen hatott. Ma azonban egyre inkább multipoláris Európáról kell beszélnünk. A törések gyakran több kultúra, vallás és politikai pólus között figyelhetőek meg. Európa ma a globalizálódott világ része, ahhoz hasonló, és benne a sokszerűség jelenti a kihívást. A multipoláris Európa nem egy olyan térhez hasonlít, ami egyenlően rendezett és minden pontja egyenlő távolságra van a középponttól. Sokkal inkább egy olyan poliéderhez lehetne hasonlítani ezt a sokszínűséget, amely arányos, de a különböző jellegű, fontosságú és méretű részek csak az egységben őrzik meg a helyes arányt. Viszonyaiban és szándékaiban Európa multipoláris. Lehetetlen elképzelni egy uniformizált valóságként. A másik jellegzetesség, amely meghatározza Európát a tranzverzalitás. Ez azt jelenti, hogy Európa a párbeszéd helye: a nézetek és reflexiók sokféleségében lezajló viták helye. A tranzverzális kommunikáció pedig egy szenvedély, ami itt kialakult: azt jelenti, nem vagyunk egyformák, ezért figyelünk egymásra és képesek vagyunk egymást meghallgatni, egymástól tanulni és nem egyszer engedni a saját nézeteinkből. Olyan fiatal szellemre van szüksége Európának, amely nem fél a tranzverzalitás kihívásától. Különböző etikai, nyelvi és vallási tradíciók élnek itt egymás mellett: egy több kultúrájú, sokoldalú kontextusa ez a párbeszédnek.
A kereszténység hozzáadott értéke Európa kulturális és társadalmi fejlődéséhez a társadalom és a vallás közötti korrekt viszony megteremtése lehet. Ehhez kínálhat aktív segítséget az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE). Európában új agórát kell teremteni, ahol a civil és a vallásos csoportok is szabadon cserélhetnek eszméket, anélkül, hogy bárkit is megbélyegeznének véleményének különbsége miatt. Egy élő multipolaritás és a bárbeszédben kifejezett tranzverzalitás segít abban, hogy a kontinens újra felfedezze a saját fiatalságát.
•••
A szövegekből kitűnik, hogy a pápa nem álmodik arról, hogy a kereszténység lesz az egyetlen erő a társadalomban, amely annak erkölcseit formálja. Egy demokratikus korban sokkal inkább sokféleségben, találkozásban és párbeszédben gondolkodik a pápa. Az erkölcsi nevelő szerepet az Egyház Európában nem is akarja és nem is képes ellátni. De a maga örökségével és lelkiismeret-formáló, közösség-alkotó szerepével szerves része kell, hogy legyen a jövő európai közösségének is. A pápa egy fáradt, eszméit veszített közösségnek kiáltotta oda az eszmék és az elvek fontosságát. Míg az Európai Parlamentben mondott beszéde az emberről szólt, addig az Európa Tanácsban a sokféleségről és az abban rejlő lehetőségekről beszélt. Mindkét téma indirekt módon evangéliumi és mindkettő a kontinens elvi alapon való megújulásához adott nélkülözhetetlen kiindulópontot jelent.
II. János Pál pápa szentté avatására az Il Messaggero című olasz lap különszámot adott ki, amelynek hasábjain többek között Giorgio Napolitano-tól és Helmuth Kohl-tól is olvasható egy-egy visszaemlékezés II. János Pállal való találkozásaikról. Az olasz elnök és az egykori német kancellár emelkedett hangon emlékeztek meg arról a bizalomról, amely II. János Pál pápát Európa újraegyesüléséhez és különösen is az Európai Unióhoz fűzte. Találkozásaik a pápa európai parlamenti látogatásához, illetve a Berlini Fal leomlásához kötődtek. A pápa a béke, a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletének helyeként látta a jövendő Európát 1989 táján. Lelkesedése töretlen maradt, amikor az egység művére tekintett Európában. Ma ez a lelkesedésünk mintha megfogyatkozott volna. A magyar katolikusok előszeretettel beszélnek a szkepszis hangjain az Európai Unióról. A kiábrándultság jeleit Ferenc pápa kiválóan érzékelte és kínált rájuk elvi megoldásokat. Nekünk, fiatal európaiaknak a kezünkben van a választás lehetősége: eszméinkkel megújítjuk a béke és a szolidaritás nagy intézményeit, vagy önzésünkkel és pesszimizmusunkkal veszni hagyjuk azokat?
- Gájer László -
Gyökereinket az emlékezet mindennapos gyakorlatai által kell keresnünk, megtalálnunk és megőriznünk nekünk, mai európaiaknak. Ez pedig megköveteli, hogy a valóságban éljünk, és azt megfigyelve adjunk válaszokat felmerülő kérdéseinkre. A mai Európa valóságát a pápa két kifejezéssel, két megközelítési szemponttal írta le. Ezek a multipolaritás és a tranzverzalitás szempontjai. Először vegyük az elsőt. Európa hosszú ideig bipoláris volt – vagy ahogy II. János Pál pápa mondta: két, egy keleti és egy nyugati tüdővel lélegzett. A Róma-Bizánc-Moszkva menti megosztottság történelmi öröksége erőteljesen hatott. Ma azonban egyre inkább multipoláris Európáról kell beszélnünk. A törések gyakran több kultúra, vallás és politikai pólus között figyelhetőek meg. Európa ma a globalizálódott világ része, ahhoz hasonló, és benne a sokszerűség jelenti a kihívást. A multipoláris Európa nem egy olyan térhez hasonlít, ami egyenlően rendezett és minden pontja egyenlő távolságra van a középponttól. Sokkal inkább egy olyan poliéderhez lehetne hasonlítani ezt a sokszínűséget, amely arányos, de a különböző jellegű, fontosságú és méretű részek csak az egységben őrzik meg a helyes arányt. Viszonyaiban és szándékaiban Európa multipoláris. Lehetetlen elképzelni egy uniformizált valóságként. A másik jellegzetesség, amely meghatározza Európát a tranzverzalitás. Ez azt jelenti, hogy Európa a párbeszéd helye: a nézetek és reflexiók sokféleségében lezajló viták helye. A tranzverzális kommunikáció pedig egy szenvedély, ami itt kialakult: azt jelenti, nem vagyunk egyformák, ezért figyelünk egymásra és képesek vagyunk egymást meghallgatni, egymástól tanulni és nem egyszer engedni a saját nézeteinkből. Olyan fiatal szellemre van szüksége Európának, amely nem fél a tranzverzalitás kihívásától. Különböző etikai, nyelvi és vallási tradíciók élnek itt egymás mellett: egy több kultúrájú, sokoldalú kontextusa ez a párbeszédnek.
A kereszténység hozzáadott értéke Európa kulturális és társadalmi fejlődéséhez a társadalom és a vallás közötti korrekt viszony megteremtése lehet. Ehhez kínálhat aktív segítséget az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE). Európában új agórát kell teremteni, ahol a civil és a vallásos csoportok is szabadon cserélhetnek eszméket, anélkül, hogy bárkit is megbélyegeznének véleményének különbsége miatt. Egy élő multipolaritás és a bárbeszédben kifejezett tranzverzalitás segít abban, hogy a kontinens újra felfedezze a saját fiatalságát.
•••
A szövegekből kitűnik, hogy a pápa nem álmodik arról, hogy a kereszténység lesz az egyetlen erő a társadalomban, amely annak erkölcseit formálja. Egy demokratikus korban sokkal inkább sokféleségben, találkozásban és párbeszédben gondolkodik a pápa. Az erkölcsi nevelő szerepet az Egyház Európában nem is akarja és nem is képes ellátni. De a maga örökségével és lelkiismeret-formáló, közösség-alkotó szerepével szerves része kell, hogy legyen a jövő európai közösségének is. A pápa egy fáradt, eszméit veszített közösségnek kiáltotta oda az eszmék és az elvek fontosságát. Míg az Európai Parlamentben mondott beszéde az emberről szólt, addig az Európa Tanácsban a sokféleségről és az abban rejlő lehetőségekről beszélt. Mindkét téma indirekt módon evangéliumi és mindkettő a kontinens elvi alapon való megújulásához adott nélkülözhetetlen kiindulópontot jelent.
II. János Pál pápa szentté avatására az Il Messaggero című olasz lap különszámot adott ki, amelynek hasábjain többek között Giorgio Napolitano-tól és Helmuth Kohl-tól is olvasható egy-egy visszaemlékezés II. János Pállal való találkozásaikról. Az olasz elnök és az egykori német kancellár emelkedett hangon emlékeztek meg arról a bizalomról, amely II. János Pál pápát Európa újraegyesüléséhez és különösen is az Európai Unióhoz fűzte. Találkozásaik a pápa európai parlamenti látogatásához, illetve a Berlini Fal leomlásához kötődtek. A pápa a béke, a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletének helyeként látta a jövendő Európát 1989 táján. Lelkesedése töretlen maradt, amikor az egység művére tekintett Európában. Ma ez a lelkesedésünk mintha megfogyatkozott volna. A magyar katolikusok előszeretettel beszélnek a szkepszis hangjain az Európai Unióról. A kiábrándultság jeleit Ferenc pápa kiválóan érzékelte és kínált rájuk elvi megoldásokat. Nekünk, fiatal európaiaknak a kezünkben van a választás lehetősége: eszméinkkel megújítjuk a béke és a szolidaritás nagy intézményeit, vagy önzésünkkel és pesszimizmusunkkal veszni hagyjuk azokat?
- Gájer László -