A minap kapcsolgattam a televíziót, és egyik adás követte a másikat, de be kellett látnom, hogy egyik műsorszám sem volt képes maradandóan a képernyő elé ültetni. Nem úgy, mint évekkel ezelőtt, amikor szinte számoltuk a napokat, órákat, amíg újra láthatjuk és izgulhatunk a legszimpatikusabb színes jelmezbe öltözött csapatért, és várhattuk, hogy mik lesznek az újabb megoldandó, nyakatekert feladatok.
Vajon hányan emlékszünk még - kinek gyerekkora, kinek már idősebb éveinek - egyik legkedveltebb műsorára, amely nem egyszer csalt mosolyt az arcunkra, és izgalmas, szórakoztató perceket a nappaliba. Vajon ennyi bevezető után, hányan vágnák rá egyből, hogy amiről szó van, az nem lehet más, mint a Játék határok nélkül.
Vajon hányan emlékszünk még - kinek gyerekkora, kinek már idősebb éveinek - egyik legkedveltebb műsorára, amely nem egyszer csalt mosolyt az arcunkra, és izgalmas, szórakoztató perceket a nappaliba. Vajon ennyi bevezető után, hányan vágnák rá egyből, hogy amiről szó van, az nem lehet más, mint a Játék határok nélkül.