Korábban már megjelent cikkünk a Magyarországról szóló Tavares-jelentés kapcsán, mostani írásunkban azonban egy másik szempontból szeretnénk a témához közelíteni. Előrebocsátjuk, hogy az ügyet nem a hazánkat érő támadásként vagy a kettős mérce szemszögéből kívánjuk vizsgálni. Ebben a cikkben inkább az Európai Unió alapvető küldetéséről, jövőbeli irányáról szóló elképzeléseinket szeretnénk bemutatni.
Az integráció történetének részletekbe menő áttekintése nélkül is elmondhatjuk, hogy az európai integráció kezdeti időszakában fő célkitűzésként jelent meg, hogy az európai államok integrációján keresztül valósítsák meg a békét és biztonságot az öreg kontinensen. Ekkor még kevésbé hangsúlyosan, de az idő előrehaladtával egyre inkább előtérbe került az integráció azon célkitűzése, miszerint az Európai Egyesült Államok - vagyis egy föderális Európa - azért szükséges, mert világviszonylatban csak ez képes biztosítani kontinensünk számára a kívánt meghatározó pozíciót. Ez alatt a globális versenyfutás alatt nem csak gazdasági, de kulturális, szociális és demográfiai versenyt is értünk.
Részünkről mi is ezért tartjuk fontosnak az integráció mélyítését és a föderatív irányba való folyamatos haladást, ám annak jelenlegi formáját vitatjuk. Amit mindenképpen kívánatosnak tekintünk az az, hogy az Európai Unió intézményeinek sokkal inkább előtérbe kéne helyeznie a kifelé történő egységes fellépést, mintsem a belső ügyekben való elaprózódást. A Tavares-jelentést is főként ezért tartjuk problémásnak, mivel ahelyett, hogy kifelé egységes képet sugározna magáról az unió, sokkal inkább a folyamatos belső feszültségek és széthúzás mutatkozik meg, ez pedig nem előreviszi, hanem hátráltatja a föderális fejlődést és azt, hogy az Európai Unió meghatározó szereplő lehessen globális szinten.
-Ákos-
Részünkről mi is ezért tartjuk fontosnak az integráció mélyítését és a föderatív irányba való folyamatos haladást, ám annak jelenlegi formáját vitatjuk. Amit mindenképpen kívánatosnak tekintünk az az, hogy az Európai Unió intézményeinek sokkal inkább előtérbe kéne helyeznie a kifelé történő egységes fellépést, mintsem a belső ügyekben való elaprózódást. A Tavares-jelentést is főként ezért tartjuk problémásnak, mivel ahelyett, hogy kifelé egységes képet sugározna magáról az unió, sokkal inkább a folyamatos belső feszültségek és széthúzás mutatkozik meg, ez pedig nem előreviszi, hanem hátráltatja a föderális fejlődést és azt, hogy az Európai Unió meghatározó szereplő lehessen globális szinten.
-Ákos-