Az Európai Parlament mai plenáris ülésén újra Magyarország volt a téma, ugyanis az uniós törvényhozó szerv ma tárgyalta az úgynevezett "Tavares- jelentést". A jelentés Rui Tavares portugál zöldpárti politikusról kapta a nevét. A portugál politikus az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagjaként beszámolót készített az alapjogok magyarországi helyzetéről és jelenlegi gyakorlatáról.
A Tavares által készített összefoglaló többnyire kritikus pontokat fogalmaz meg, a kritikák össztüzében a felgyorsult magyarországi jogalkotási gyakorlat és az Alaptörvény keletkezése és módosításai körüli viták állnak. Aggályosnak látja az Alkotmánybíróság hatásköreinek megnyirbálását, a médiaszabályozást és az új választási törvényt. A plenáris vita egyértelműen megosztotta az uniós képviselőket, a felszólalásokban szembetűnő volt, hogy közös frakcióban politizáló képviselők ellentétes véleménnyel voltak a jelentésről. Orbán Viktor miniszterelnök is részt vett a plenáris ülésen, aki védekezésként azt hozta fel, hogy az EP a jelentés elfogadásával túllépi a hatáskörét, és ítéletet fog mondani a magyar politikáról, amelyhez alapvetően nincs joga. A miniszterelnök védőbeszédében a Szovjetunióhoz hasonlította az Európai Parlamentet illetve vele együtt az Európai Uniót, amely gyámság alá akarja vonni Magyarországot, ahogy annak idején tette ezt a Szovjetunió is, kérés nélkül. A jelentésről a Parlament csak másnap, szerdán fog szavazni.
Írásom célja még sem az, hogy ítéletet mondjak a Tavares- jelentésről, a körülötte levő politikai vitáról és annak jogszerűségéről, hanem annak a vizsgálata, hogy Németországban hogyan ítélkezett a jelentésről. Németország ma a világ egyik, Európa első számú vezető hatalma, Magyarországgal szoros partnerségi kapcsolatokat ápol, és az sem titok, hogy Angela Merkel német kancellár és Orbán Viktor kormányfő jó viszont ápolnak. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy lássuk, miként vélekednek rólunk a németek, hiszen többek között gazdaságilag is ezer szállal kötődünk hozzájuk, ezért sem elhanyagolható, mennyire kívánják a jövőben is fenntartani a szoros kapcsolatokat, vagy esetleg nyomásgyakorlás céljából eltávolodást mutatnak.
A német elektronikus sajtótermékek áttekintése után arra a következtetésre jutottam, hogy a Tavares- jelentés a német lapok érdeklődési körén kívül maradt. Az újságok mindösszesen tényszerű beszámolót közöltek az EP üléséről, véleménynyilvánítással mindösszesen az egyik vezető német napilap, a Die Welt cikkében találkozhatunk. A Die Welt elszánt harcosként ábrázolja a magyar kormányfőt, aki az utóbbi időben folyamatosan erős politikai ellenszélben dolgozik. Az újság részletesen közölte Manfred Weber kereszténydemokrata politikus felszólalását, aki védelmébe vette Magyarországot. A CSU európai képviselője elmondta, egyik országtól sem lehet megtagadni azt a jogát, hogy saját alkotmányában rendelkezzen arról, hogyan kívánja meghatározni a házasságot, és hogy elismerhesse az ország keresztény gyökereit, ami identitásteremtő tényező is egyben. Így az, hogy ezeket a pontokat a Tavares jelentés kritizálta, Weber szerint puszta politikai ítélkezés, ami igazából csak az EP pártok politikai csatározásáról szól. Weber emlékeztetett arra is, hogy Bulgáriában jobboldali kormányzat működik, és a kormányt a szélsőjobbos erők is támogatják, még sem akarja senki pellengérre állítani Bulgáriát. A szerző azzal zárja a cikket, hogy Orbán az ülés végén is elszánt arccal nézett a képviselőkre, meglehetősen jó hangulatban volt, többükkel is beszélgetett.
A német lapok Tavares- jelentés iránt tanúsított közönyösségéből arra következtethetünk, hogy Németország Magyarországhoz fűződő politikai kapcsolatait semmiképpen sem az alapján fogja meghatározni, hogy elfogadja e az Európai Parlament az elmarasztaló jelentést. Merkel és Orbán között jól működnek a személyes kapcsolatok, amennyiben Németországban kétségei vannak a magyar közjogi helyzetet illetően, rendszerint azok a kétoldalú kapcsolatok útján kerülnek tisztázásra, és nem az európai színtéren. Kíváncsian várhatjuk, milyen nemzetközi ítéletek születnek a jelentésről való szavazás után, ami feltehetőleg elfogadásra kerül.
-Péter-
Írásom célja még sem az, hogy ítéletet mondjak a Tavares- jelentésről, a körülötte levő politikai vitáról és annak jogszerűségéről, hanem annak a vizsgálata, hogy Németországban hogyan ítélkezett a jelentésről. Németország ma a világ egyik, Európa első számú vezető hatalma, Magyarországgal szoros partnerségi kapcsolatokat ápol, és az sem titok, hogy Angela Merkel német kancellár és Orbán Viktor kormányfő jó viszont ápolnak. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy lássuk, miként vélekednek rólunk a németek, hiszen többek között gazdaságilag is ezer szállal kötődünk hozzájuk, ezért sem elhanyagolható, mennyire kívánják a jövőben is fenntartani a szoros kapcsolatokat, vagy esetleg nyomásgyakorlás céljából eltávolodást mutatnak.
A német elektronikus sajtótermékek áttekintése után arra a következtetésre jutottam, hogy a Tavares- jelentés a német lapok érdeklődési körén kívül maradt. Az újságok mindösszesen tényszerű beszámolót közöltek az EP üléséről, véleménynyilvánítással mindösszesen az egyik vezető német napilap, a Die Welt cikkében találkozhatunk. A Die Welt elszánt harcosként ábrázolja a magyar kormányfőt, aki az utóbbi időben folyamatosan erős politikai ellenszélben dolgozik. Az újság részletesen közölte Manfred Weber kereszténydemokrata politikus felszólalását, aki védelmébe vette Magyarországot. A CSU európai képviselője elmondta, egyik országtól sem lehet megtagadni azt a jogát, hogy saját alkotmányában rendelkezzen arról, hogyan kívánja meghatározni a házasságot, és hogy elismerhesse az ország keresztény gyökereit, ami identitásteremtő tényező is egyben. Így az, hogy ezeket a pontokat a Tavares jelentés kritizálta, Weber szerint puszta politikai ítélkezés, ami igazából csak az EP pártok politikai csatározásáról szól. Weber emlékeztetett arra is, hogy Bulgáriában jobboldali kormányzat működik, és a kormányt a szélsőjobbos erők is támogatják, még sem akarja senki pellengérre állítani Bulgáriát. A szerző azzal zárja a cikket, hogy Orbán az ülés végén is elszánt arccal nézett a képviselőkre, meglehetősen jó hangulatban volt, többükkel is beszélgetett.
A német lapok Tavares- jelentés iránt tanúsított közönyösségéből arra következtethetünk, hogy Németország Magyarországhoz fűződő politikai kapcsolatait semmiképpen sem az alapján fogja meghatározni, hogy elfogadja e az Európai Parlament az elmarasztaló jelentést. Merkel és Orbán között jól működnek a személyes kapcsolatok, amennyiben Németországban kétségei vannak a magyar közjogi helyzetet illetően, rendszerint azok a kétoldalú kapcsolatok útján kerülnek tisztázásra, és nem az európai színtéren. Kíváncsian várhatjuk, milyen nemzetközi ítéletek születnek a jelentésről való szavazás után, ami feltehetőleg elfogadásra kerül.
-Péter-